Filmek, könyvek


Több könyvet olvastam már a tudatos álomról, meghallgattam egy webináriumot is tavaly, nagyon ritkán már részem is volt benne, egy-egy pillanatra, de mégis hiányérzetem volt. Valami nem stimmelt. Mindegyik könyvben, sőt az előadáson is ugyanazt a technikát szajkózták, hogy emlékeztessem magam, hogy ébren vagyok, vagyis tegyem fel a kérdést, hogy most ébren vagyok-e vagy álmodom.

Tibethez régóta kapcsolódom, huszonéveim elején, majdnem tibeti szakon kezdtem a bölcsészkart, de végül az életjáték más lapokat osztott. A tibeti tanítók tudása mindig is vonzott, s találtam egy Tibeti Álomjóga című könyvet a könyvesboltban, amelyet egyszerűen nem tudtam nem megvenni. Mert ha valakik, akkor ők biztosan tudják, úgy gondoltam, hogy mi is kell a valódi álmodáshoz. Olvass tovább »

Nem szépelgek, sosem volt szokásom. Írom, ami eszembe jut. Bár az utóbbi időben, vissza fogtam magam. Egy, amolyan utolsó vizsgára koncentráltam, nem átvitt értelemben. De a gépezet valahogy mégis hibát jelzett, már menet közben, mert támadó egók, butaságokban, igazukban hitüket erőltető, tévúton bolyongó emberek, amolyan összjátékban, végül nem adták meg a lehetőséget, hogy túl legyek rajta, s csak az egyik része sikerült a vizsgámnak.

Mikor a dolgozatom lehúzták, felkaptam a fejem, s nem akartam vizsgázni menni. A mátrix jelzett, hogy vmi vészterhes közeleg, de a konzulensem igyekezett megnyugtatni, s vizsgára küldeni. Nem engedtem a tudatnak, elmentem vizsgázni, s mint valami rossz vicc, olyasmiből nem engedtek át, amire a legkevésbé sem számítottam, mintha néhány kis kobold a háttérben, csak azért is megtréfálni akart volna. De a tréfájuk keservesre sikerült.

Olvass tovább »

Kipróbáltam a napokban a kavitációs zsírbontást, mert úgy éreztem, a második gyermekem születése után megállt a hasamon egy réteg zsír, s valahogy nem akar lemenni. Ezért vettem egy kupont, s bár beugrott, mikor elsőre nem tudtak fogadni aznap, hogy egy bizonyos barátnőmnek kéne ajándékoznom, mégis elmentem pár nappal később.

 

A masszőr rögtön azzal indított, hogy az első alkalom semmit sem ér, ez csak arra jó, hogy megismerjem a módszert, aztán bekente a hasamat, s “bontani” kezdte a zsírt egy géppel. Beszélgettünk, meg tudta mondani hány éves vagyok, s azt is, hogy ez a korom miatt van, hogy nem megy már olyan pikk-pakk le rólam a háj.

 

Mikor eljöttem rendesen fejbe vágott ez az erőteljes elme programozás, amelyet ez az amúgy nagyon kedves, értelmes ember árasztott felém.

 

Mátrix energetika. Nagyon foglalkoztat a gondolat. Két könyvet olvasok, szinte egyszerre ugyanattól a szerzőtől, s hálás vagyok érte, mert ez a fajta információ  amolyan hiányzó láncszem volt az életemben.

Nehezen tudunk elszakadni a fejünkben zajló gondolatoktól. Van, aki azt hiszi, enélkül szinte nem is tudna élni. Aztán egy kényszerítő betegség hatására, le kell mondania jó néhány információ forrásról, újságról, könyvekről, olvasásról, s össze záródik belső csöndjével. Kifejezni sem tudja magát már könnyen, így egyre kevesebb emberrel érintkezik.

S amikor éppen blokkolni igyekszik az agyát, miközben beszélni próbál, s beugrik az utasítás, de hát nem megy, mit erőlködsz, végre meghallja a kívülről jövő mondatot: ne mondogasd, hogy nem tudok beszélni, hiszen akkor erre utasítod az agyad.

Richard Bartlett erről is ír a könyvében: minden hiedelmünknek van egy úgynevezett morfogenetikus mezője, s létezését azzal erősítjük, hogy még több félelmet, rossz gondolatot teszünk hozzá.

Nagyon megfogott még az a gondolat is, hogy ha azért táplálkozunk egészségesen, hogy ne legyünk betegek, gyakorlatilag a betegség mint félelem morfikus mezejét erősítjük.

A válság oka, az igazság megismerésétől való, mélyen ülő félelem – írja Barbara Marcinak A fejlődés ösvénye, című könyvében.

Hiszek benne, hogy a válság valójában a változásról szól, a teljes megújulásról, szemléletváltásról minden területen. Át kell értékelnünk kívül-belül, a körülöttünk, bennünk zajló történéseket.

Mivel valahogy minden erősebben, gyorsabban történik, ebben az évben, a  meg nem oldott helyzetek is gyorsabban visszatérnek.

Olvass tovább »

Fényesebb, erőteljesebb napok kezdődtek. Biztos a 2012-es váltás miatt, hallom a kollektív gondolatot, de nem ezt érzem. Biztos, hogy nyitott rá a tudat is, hiszen be lett vezetve, sokan kommunikálják, hogy valami készül, valami változás közeledik, egyesek világvége riadó kürtöt is fújnak.

Olvass tovább »

Van egy kiadó, aki kártyákon küld bibliai történeteket gyerekeknek, s egy ládában kell gyűjteni őket. A lányomnak is megrendeltem, és a legújabb történet Jézusról szól, aki néhány hallal és kenyérrel mindenkit jóllakatott.

Nehezen indult a történet. A lányom hisztizett, mert néhány kártya elolvasása után, a fiam teát kért, ami ugyan elő volt készítve, őt mégis megzavarta ez a fél perc, amíg kimentem, és behoztam az innivalót. Elölről kezdtük, lassan, az ő világukhoz igazítva a történetet. Megnéztük a képeket, elképzeltük milyen is lehetett Jézussal találkozni, hiszen az emberek annyira rajongtak érte, hogy képesek voltak étlen-szomjan órákon, napokon keresztül várni, csakhogy a közelében lehessenek.

Megbeszéltük, hogy Jézuson nem fogtak a vírusok sem, hiszen ő  olyan emelkedett állapotban élt, magas rezgésszámon, hogy a kártevők előtt láthatatlan volt. Azt is tisztáztuk, hogy a fény és őrangyalok is láthatatlanok a vírusok előtt, s ezért nem fog rajtuk semmi betegség. Hiszen ezen a szinten, egyre könnyebb a test, ha még testnek nevezhető az a fényháló, ami őket alkotja.

Kiderült az is, hogy kik az apostolok, akik haza akarták küldeni a tömeget, hiszen nem volt élelmük, amit megoszthattak volna velük.

S ekkor a lényeghez értünk.

Olvass tovább »

Néztem a csillagok háborúját az első részektől, az erőről, Anakin-ról, a sötét oldalról, s nagyon megsajnáltam szegény fiút.

padmeanakinNem áldás, ha egy ifjú jedi látja a jövőt, s látja, ahogy a szerelme belehal a szülésbe. Félelme rögeszméjévé vált, s ezt használta ki a sötét nagyúr, s állította át a maga oldalára. De ennek árán mindent elvesztett, s kedvese nem a szülésbe halt bele végül, hanem a feldolgozhatatlan tudatba, hogy a társa elvesztette a jóba és a fénybe vetett hitét.

És ahogy Anakin átállt a sötét oldalra, a pusztítás, rombolás még nagyobb teret nyert körülötte.

Yoda Mester óvta Anakint, azt mondta, minden ragaszkodás, szenvedés, s inkább próbáljon önként elszakadni.

De vajon le lehet-e mondani a jóról, az igaz, teljes szerelemről, ha már megtaláltuk? Hogy kérhet ilyet egy öreg Jedi Lovag?szolj-hozza-yoda-mester

Olvass tovább »

A szív szakrális tere

Korábban már írtam a szívről, mint központi helyről, hogy gyakorlatilag ő a főnök, ő irányít, s most újabb megerősítést kaptam. Elolvastam az Élet a szívben című könyvet, s amolyan aha élményként éltem át megint a szív rendkívüliségét. Van ugyanis egy olyan része, amelyben minden lehetséges, bár nem könnyű megtalálni, kell hozzá néhány meditáció, hogy felfedje magát. Kijönni sem könnyű onnan, ha máshova „mennénk” meditáció közben.  Ugyanis meg kell hallani a hangját, s ismételgetni kell. S hogy miben áll a különlegessége?

Olvass tovább »