A válság oka, az igazság megismerésétől való, mélyen ülő félelem – írja Barbara Marcinak A fejlődés ösvénye, című könyvében.
Hiszek benne, hogy a válság valójában a változásról szól, a teljes megújulásról, szemléletváltásról minden területen. Át kell értékelnünk kívül-belül, a körülöttünk, bennünk zajló történéseket.
Mivel valahogy minden erősebben, gyorsabban történik, ebben az évben, a meg nem oldott helyzetek is gyorsabban visszatérnek.
Fokozott erővel hatnak. De ha sikerül átértékelni az adott helyzetet, a továbblépés már jóval feljebb visz.
Nekem pl. nagy segítség a kert, a természet. Amikor már nagyon feszül bennem valami, körülnézek a kertben, hogy mit kell éppen rendbe tenni. Mivel most tavasz van, van bőven munka, előkészíteni a fákat, bokrokat, földet, az idei terméshez. Órákig lefoglal, kikapcsol, gondolat mentessé tesz.
Mivel írni kezdtem a kornyezettudatoselet oldalra is, sokkal jobban oda figyelek arra is, hogy mit eszünk. Hiszen ez is befolyásolja mindennapi energiaszintünket.
Sokáig úgy tartottam, hogyha feltöltöm az adott ételt, szeretet energiával, akkor teljesen mindegy, hogy mi van benne, a rezgésszáma emelkedik. De mivel nem mindig jut ez eszembe, a betegségek pedig környékezik a családot, úgy döntöttem, hogy a tudatosan alap élelmiszereket is váltunk. A sóval, cukorral és a liszttel kezdtem, s bár kikerülni úgysem tudom teljesen, a finomított változatokat, legalább a saját házam táján megkezdtem a változtatást.
Nem vagyok fanatikus, nem ragaszkodom a csak és kizárólag bio ételekhez, mert hiszem, hogy egy vidéki piacon vásárolt zöldség, amely egy paraszt gazda kertjében termett, lehet ugyanolyan tápértékű, mint háromszoros árú, bio társa. De emiatt a változtatások szelét szinte naponta hozó év miatt, nem árt mindenben tudatossá válni.