Fényesebb, erőteljesebb napok kezdődtek. Biztos a 2012-es váltás miatt, hallom a kollektív gondolatot, de nem ezt érzem. Biztos, hogy nyitott rá a tudat is, hiszen be lett vezetve, sokan kommunikálják, hogy valami készül, valami változás közeledik, egyesek világvége riadó kürtöt is fújnak.

 Áttörés, szolgálalat kártyákat húztam idén év elején a transzformációs játékom angyal kártyái közül. Minden év elején húzni szoktam néhányat. Többet is húztam, de ez a kettő mindennap eszembe jut. Tudatos maradt. Áttörésre igencsak vágyom amúgy is, kicsit megrekedtnek érzem magam időnként, a szolgálat pedig amolyan fejemre koppintásos érzés, hogy figyeljek oda jobban a környezetemre, a véletlenül szembejövőkre, segítségre szorulókra, s talán a kifelé kommunikálásra is. Mert valahogy jól elvagyok magamban általában, köszönöm szépen, pedig sokszor van az, hogy beugrik valami, s tudom, hogy ezt most le kéne írni, de nem veszem a fáradtságot, holott mindig akadna papír toll, vagy bármi írásra alkalmas eszköz, akár még a telefonom hangrögzítője is.

Mátyás Anita számmisztika könyvét kezdtem olvasgatni, nagyon erős késztetés miatt, holott már több mint féléve megvan, az év első napjaiban. Nagyon meglepett. Sokféle számmisztika könyvet olvastam már, mindegyikben volt érdekes, de egyik sem hozott áttörést, aha élményt már az első oldalakon.

Nagyon meglepett az a fajta elemzés, amiről mit sem tudtam, vagy lehet nem is fogtam fel, a túl sok infó között, amit a többi könyv közvetített. Ő egyszerűen és érthetően kézen fogott a könyvön keresztül, s végig vezetett. (bár még nem értem a végére, megálltam csodálkozni ezen a gondolaton).

A nagy újdonság a hiányszámaim kiszámolása volt, s hogy ezek a tulajdonságok, amikkel én alig vagy nem rendelkezem, érdekes módon a gyerekeimben, vagy a férjemben erősségként visszaköszön. Ez valahol egyértelmű is, hiszen kiegészítjük egymást, mondhatnám, viszont, s itt jött a napokig tartó döbbent magamba szállás: építsem be ezeket a tulajdonságokat a saját kis világomba, s ha kényelmetlen is, engedjek be ilyen -féle gondolatokat is.

Eddig jól elvoltam kényelmes komfort zónámban: én nem vagyok ilyen, öntörvényű vagyok, nekem ez nem fér bele, stb. Ismerős gondolatok?

Mégis elfogadtam. S még párszor elolvasom, hogy mégis mit kéne megtapasztalni, döbbent csendemben, ízlelgetem ezeket az érzeteket, de előbb-utóbb nekivágok. Ahogy az áttörésnek és a szolgálalatnak is, hiszen ez a két szó mindent kifejez jelen állapotomról.

« »