Tudatos Lélek


Több könyvet olvastam már a tudatos álomról, meghallgattam egy webináriumot is tavaly, nagyon ritkán már részem is volt benne, egy-egy pillanatra, de mégis hiányérzetem volt. Valami nem stimmelt. Mindegyik könyvben, sőt az előadáson is ugyanazt a technikát szajkózták, hogy emlékeztessem magam, hogy ébren vagyok, vagyis tegyem fel a kérdést, hogy most ébren vagyok-e vagy álmodom.

Tibethez régóta kapcsolódom, huszonéveim elején, majdnem tibeti szakon kezdtem a bölcsészkart, de végül az életjáték más lapokat osztott. A tibeti tanítók tudása mindig is vonzott, s találtam egy Tibeti Álomjóga című könyvet a könyvesboltban, amelyet egyszerűen nem tudtam nem megvenni. Mert ha valakik, akkor ők biztosan tudják, úgy gondoltam, hogy mi is kell a valódi álmodáshoz. Olvass tovább »

A jósnők és a jóslás lényegét kérdőjelezte meg egyik nap egy barátnőm.  Szerinte ugyanis nincs értelme annak, hogy valaki egy jósnő jóslatai alapján élje a a mindennapjait, mert már befolyásolva van. Ő abban hisz, hogy éljünk a mának, éljük úgy a napot, mintha az lenne az utolsó az életünkből.

Kapizsgálja a lényeget, gondoltam magamban, de a jóslásnak is van értelme.

Olvass tovább »

Vagyok. Önmagam teljességében létezem. Miben tudnám segíteni a felébredést? – ugrik be gyakran ez a kérdés

Talán azzal, hogy leírom, a jelen pillanat van. A most van.

S hogy érem el? Kikapcsolom a gondolatokat? Olvass tovább »

Érdekes tapasztalásban volt részem a minap. Feltettem egy kérdést, ötletelni hívtam az embereket, reméltem szárnyalni fog a fantáziájuk, ehelyett szinte mindenkinél a logika, vagy a fájdalomtest, vagy egyszerűen csak az okoskodó agyfélteke okfejtése volt az első reakció.

Ez a baj ezzel a világgal, jutott eszembe kicsit csalódottan. Nem merünk álmodni, nem merjük gyermeki énünket szárnyalni hagyni. Mert ha ugyanezt a kérdést, gyerekeknek tettem volna fel, valószínű zseniálisnál zseniálisabb megoldások születtek volna.fractal-74931_640

S hogy mi volt a kérdés? Hogyan győzzük le a penészt a házban, agykontrollal.

Már hallom is, ahogy benned is kedves olvasó, felhördül a bal agyfélteke: Olvass tovább »

Nem szépelgek, sosem volt szokásom. Írom, ami eszembe jut. Bár az utóbbi időben, vissza fogtam magam. Egy, amolyan utolsó vizsgára koncentráltam, nem átvitt értelemben. De a gépezet valahogy mégis hibát jelzett, már menet közben, mert támadó egók, butaságokban, igazukban hitüket erőltető, tévúton bolyongó emberek, amolyan összjátékban, végül nem adták meg a lehetőséget, hogy túl legyek rajta, s csak az egyik része sikerült a vizsgámnak.

Mikor a dolgozatom lehúzták, felkaptam a fejem, s nem akartam vizsgázni menni. A mátrix jelzett, hogy vmi vészterhes közeleg, de a konzulensem igyekezett megnyugtatni, s vizsgára küldeni. Nem engedtem a tudatnak, elmentem vizsgázni, s mint valami rossz vicc, olyasmiből nem engedtek át, amire a legkevésbé sem számítottam, mintha néhány kis kobold a háttérben, csak azért is megtréfálni akart volna. De a tréfájuk keservesre sikerült.

Olvass tovább »

Sokszor van úgy, hogy valakit többre tartunk magunknál, talán kicsit irigységet is érzünk, hogy ő jobban csinálja, jobban boldogul a mindennapokban. Aztán közelebb engedjük, s kiderül, hogy ő is csak ember, s észrevesszük a hibákat is, amik ugyan tükrök, s ha ez nem sért minket, saját nagyszerűségünk is végre tudatosul, s felszínre kerül. Mert lehet valaki IQ bajnok, ha az érzelmi intelligenciája hagy kivetni valót maga után. S az én értékrendemben a hideg logika kevés. Mert a szív a főnök, nem az agy.

Mert kiben bízhatunk legfőképpen, ha nem a saját önvalónkban, s annak kivetülésében, fizikai és sokszintű testeinkben? Olvass tovább »

Egy helyi táborban azt mondták a gyereknek, hogy tisztán kell tartania a szívét, s nem szabad beengedni a a rosszat, az ördögöt. Ez a gondolat viszont megzavarta, s azóta azon töpreng, hogy hogy tudná távol tartania magától, hiszen állandóan beszél hozzá, s ő nem akar rossz lenni.

Szabad vajon ilyet mondani egy gyereknek? Hiszen a kisgyerek szíve tiszta és őszinte. Olvass tovább »

A címet mintha diktálta volna valaki. Arról akartam írni, hogy miről is szól nekem ez az évkezdet, s leírtam ezt a sort. Ezért cím lett belőle. Időközben rohamot indított ellenem kisebbik gyermekem, s mintha egy hajón ülnék, viharos hintaszéken, gyerekzsivalyban igyekszem összeszedni a gondolataimat.

Tegnap is hasonló volt a helyzet,  mégis megszületett egy másik írás, egy különleges helyről, ahol a napokban jártam. Tisztulásra vágytam, töltődésre, s itt teljesült a kívánságom. Talán mert családállító barátnőmet látogattam meg, aki az idővonalak szakértője, s tudja, hova kell “elvonulni”, mikor már minden veszni látszik.

Január kicsit mumus is a saját idővonalamon, valahogy mindig akkor történt valami rossz több éven keresztül. Idén nem akartam energiát adni neki, de az ellenállás is sűríti, megteremti, bevonzza a kellemetlenséget, így autót javíttathattunk, váratlanul, saját költségvetésünkhöz mérten, nem kevés pénzért. Mégis sikerült sok jót is észrevenni az egész helyzetben, kapcsolódásokon, s bár rosszul indult, mégis jól jöttünk ki belőle. Olvass tovább »

Elengedtem embereket, gondokat, az anyagi helyzet okozta kérdőjeleket, s végre megint maguktól történnek  a dolgok.

December 12-én, harmónikus, kiegyensúlyozott napom volt. Eszembe is jutott, hogy ugyanez a nap lesz, 21-e is, számmisztikai értelemben, aztán utólag találtam egy felhívást, arra a napra, amelyben világ meditációra hívták az embereket.

Olvass tovább »

Ha elképzelünk valamit, de valamiért mégis tartunk tőle, még ha nem is tudatosan, de valahogy akadozik a dolog, ideje elgondolkodni azon is, hogy mi bajunk van az új dolgok, tapasztalások befogadásával.
Például, sokan úgy élik meg bánatukat, örömüket, hogy vásárolnak, egy ruhát, könyvet, kiegészítőt, apróságot, bármit, amiben örömüket lelik. Ha ruhát vesz az ember, azt szívesen felveszi, örömmel gondol rá, hiszen valami új szín, ezáltal jóérzés került az életébe.
A könyvek szintén egy egész más világ történeteit, tapasztalatait hozzák el, megint csak valami új dologba csöppenünk. Akkor miért félünk az újtól,  a változástól?

Olvass tovább »