Van egy kiadó, aki kártyákon küld bibliai történeteket gyerekeknek, s egy ládában kell gyűjteni őket. A lányomnak is megrendeltem, és a legújabb történet Jézusról szól, aki néhány hallal és kenyérrel mindenkit jóllakatott.
Nehezen indult a történet. A lányom hisztizett, mert néhány kártya elolvasása után, a fiam teát kért, ami ugyan elő volt készítve, őt mégis megzavarta ez a fél perc, amíg kimentem, és behoztam az innivalót. Elölről kezdtük, lassan, az ő világukhoz igazítva a történetet. Megnéztük a képeket, elképzeltük milyen is lehetett Jézussal találkozni, hiszen az emberek annyira rajongtak érte, hogy képesek voltak étlen-szomjan órákon, napokon keresztül várni, csakhogy a közelében lehessenek.
Megbeszéltük, hogy Jézuson nem fogtak a vírusok sem, hiszen ő olyan emelkedett állapotban élt, magas rezgésszámon, hogy a kártevők előtt láthatatlan volt. Azt is tisztáztuk, hogy a fény és őrangyalok is láthatatlanok a vírusok előtt, s ezért nem fog rajtuk semmi betegség. Hiszen ezen a szinten, egyre könnyebb a test, ha még testnek nevezhető az a fényháló, ami őket alkotja.
Kiderült az is, hogy kik az apostolok, akik haza akarták küldeni a tömeget, hiszen nem volt élelmük, amit megoszthattak volna velük.
S ekkor a lényeghez értünk.
Egy kisfiú néhány halat és kenyeret adott Jézusnak, aki felemelte, s megköszönte az ételt a Mennyei Atyjának, majd megáldotta azt. A kenyér és a hal megsokszorozódott, s mindenkinek jutott, bőségesen.
Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy vajon hogy áldotta meg?
Lelki szemeimmel az Úristen kukac menny pont hu című vígjáték egyik jelenete ugrott be, amikor Isten lejön a földre, mert elvesztette a Mennyország kulcsát, s egy hobo külsejű fazonnal ül a tetőn, s a sört készül megáldani, mert ízlik neki. Égi harsona szól, s hosszas beszédbe kezdene, amikor rászól a társa, hogy csak röviden, s annyit mond: Megáldalak.
Tehát hogy is áldotta meg? Ki sem kellett mondanom a kérdést. Abban a pillanatban a lányom egy kártyát nyomott a kezembe. Az evés utáni ima állt rajta: aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Találó volt. Megvilágosodtam néhány másodpercre.
Tehát, ha magas rezgésszámra hangoljuk magunkat, megtartva ezt az emelkedett állapotot, s mindent megköszönünk, amivel dolgunk van, utána pedig megáldjuk, fénysebességgel fog száguldani a sok jó a fizikai megvalósulás felé az életünkben.
Másnap láttam egy dokumentumfilmet Johannesburg szegény telepéről. Rengetegen meghaltak, a gyerekek egyedül csellengenek az utcán, de köztük is vannak betegek. Egy idősebb asszony megelégelte ezt, s összegyűjtötte őket, otthont adott az árváknak, és naponta ötszáz embert etet anélkül, hogy milliomos lenne. Hogy csinálja? Bejárja a környék boltjait, s elkéri az előző napi árut, ami már lejárna, és azt megfőzi, előkészíti az embereknek. És mindennap tud enni adni nekik. Sokaknak az az egyetlen étkezésük egész nap.
Szent asszony – mondta a riporter. Pénz nélkül teremt. Hiszem, hogy mindennap meg is köszöni, őt meg sok százan áldják, s van ereje mindennap újrakezdeni.
Aztán egy reklámra figyeltem fel: a C vitamin hatásáról szólt, amolyan fény űrhajóval ábrázolták, ahogy egyre fényesebb, majd szétrobban sok milliárd fénydarabra, s kiterjed az egész univerzumba. Mint a Merkaba fénykerék. Ajánlom figyelmetekbe, nagy segítség elképzelni a Merkaba kiterjedését.
S hirtelen az ugrott be, figyelve a reklámok felépítését, szerkezetét, mivel nemrég tanultam marketing szövegírást, hogy bővítsem írói ismereteimet, amolyan vízióként, hogy a jövőben arról szólnak a reklámok, hogy hogyan gyógyítsunk kézrátétellel pl.
Náthás a gyerek? Tegye a kezét a hátára, s csak a légzésére figyeljen. Engedje, hogy belégzéskor az Univerzum szeretete, beáradjon a koronacsakráján keresztül, kilégzéskor pedig a kezein keresztül feltöltse a gyermek beteg testrészét. Kiegyenlítve az energiahiányt. Ne gondoljon semmire, csak lélegezzen, érezze, ahogy átárad a szeretet energiája az ujjain keresztül, amelyet az Univerzum biztosít Önnek. Ne feledje a szeretet mindent legyőz. Nyissa meg most a Koronacsakráját.:)
Igen, ezek lesznek az Aranykor reklámjai nagyon remélem. Lassan leáldoz a Vaskor, amelyben élünk, s, mi az Aranykor népe, kiterjeszthetjük szeretetünket az egész világra.