Néztem a csillagok háborúját az első részektől, az erőről, Anakin-ról, a sötét oldalról, s nagyon megsajnáltam szegény fiút.
Nem áldás, ha egy ifjú jedi látja a jövőt, s látja, ahogy a szerelme belehal a szülésbe. Félelme rögeszméjévé vált, s ezt használta ki a sötét nagyúr, s állította át a maga oldalára. De ennek árán mindent elvesztett, s kedvese nem a szülésbe halt bele végül, hanem a feldolgozhatatlan tudatba, hogy a társa elvesztette a jóba és a fénybe vetett hitét.
És ahogy Anakin átállt a sötét oldalra, a pusztítás, rombolás még nagyobb teret nyert körülötte.
Yoda Mester óvta Anakint, azt mondta, minden ragaszkodás, szenvedés, s inkább próbáljon önként elszakadni.
De vajon le lehet-e mondani a jóról, az igaz, teljes szerelemről, ha már megtaláltuk? Hogy kérhet ilyet egy öreg Jedi Lovag?
Ugyanakkor mégis a vesztébe taszítja a fiút az elvesztéséből fakadó félelem, s bár ő lesz a rettegett sötét nagyúr, nincs már senkije és semmije, aki őszintén szeretné és bízna benne.
Yoda a ragaszkodástól való elszakadásra akarja felhívni a figyelmét.
A kapaszkodó szerelmek is ilyenek: hol jártál, kivel találkoztál, tesszük fel a társunknak a kérdést. S ha nincs elég önbizalmunk, fáj minden perc, amit mással tölt, nélkülünk, fáj a kedves szó, amit számára jelentéktelen, de másnak mondott, akár csak udvariasságból is, és fáj, hogy külön kell lennünk tőle, akár egyetlen percre is.
Valóban ez a szerelem? Nem. Ez a ragaszkodás csak. Ami szenvedés. Tudatosítsuk.
Ha igazán szeretjük a másikat, élvezni tudjuk a nélküle töltött perceket is, elég a tudat, hogy együtt vagyunk, s hamarosan újra találkozni fogunk. Kellenek a különlétek is, hiszen tapasztalnunk, élnünk kell az életünket, fejlődnünk kell, van bőven tanulnivaló az úton.
De ha ez nem megy, s fájnak a nélküle töltött másodpercek, csukjuk be a szemünket, s képzeljük el magunkat az ő szemével, s szeressük magunkat úgy, ahogy ő szeret.
Ne kételkedjünk a szerelmében.:) Ez most nem az önmarcangolás ideje.:)
Csak szeressük magunkat, az ő szerelmével, s engedjük, hogy ez a jó érzés átjárja minden porcikánkat. Töltődjünk, fürödjünk ebben az érzésben, s mosolyogjunk. Ha úgy érezzük telítődtünk, nyissuk ki a szemünk, s keressünk valami elfoglaltságot. Ugye mennyivel jobb így dolgozni, tanulni, bármit elintézni, ha tudjuk, szeretve vagyunk?
Ha újra hiányozni kezd, ismételjük meg a gyakorlatot.
Ha már régóta együtt vagyunk a társunkkal, vagy nincs éppen párunk, akkor is megcsinálhatjuk a gyakorlatot, akár úgy, hogy elképzeljük az ideális partnert, (gyorsabban be is vonzzuk így), s elképzeljük az érzést. Szeretve vagyunk. Milyen jó, hogy tartozunk valakihez. Nincs ragaszkodás. Csak az érzés. És a biztos tudat, hogy szeretve vagyunk. Merjük el hinni, s átengedni magunkon.
Képek forrásai:
Szólj hozzá, Yoda mester! (Forrás: A Csillagok háborúja c. film plakátja) http://www.nyest.hu/hirek/yoda-mester-es-a-nyelvtipologia
http://www.moviefanatic.com/gallery/anakin-and-padme/