Tisztánlátás


A jósnők és a jóslás lényegét kérdőjelezte meg egyik nap egy barátnőm.  Szerinte ugyanis nincs értelme annak, hogy valaki egy jósnő jóslatai alapján élje a a mindennapjait, mert már befolyásolva van. Ő abban hisz, hogy éljünk a mának, éljük úgy a napot, mintha az lenne az utolsó az életünkből.

Kapizsgálja a lényeget, gondoltam magamban, de a jóslásnak is van értelme.

Olvass tovább »

Kipróbáltam a napokban a kavitációs zsírbontást, mert úgy éreztem, a második gyermekem születése után megállt a hasamon egy réteg zsír, s valahogy nem akar lemenni. Ezért vettem egy kupont, s bár beugrott, mikor elsőre nem tudtak fogadni aznap, hogy egy bizonyos barátnőmnek kéne ajándékoznom, mégis elmentem pár nappal később.

 

A masszőr rögtön azzal indított, hogy az első alkalom semmit sem ér, ez csak arra jó, hogy megismerjem a módszert, aztán bekente a hasamat, s “bontani” kezdte a zsírt egy géppel. Beszélgettünk, meg tudta mondani hány éves vagyok, s azt is, hogy ez a korom miatt van, hogy nem megy már olyan pikk-pakk le rólam a háj.

 

Mikor eljöttem rendesen fejbe vágott ez az erőteljes elme programozás, amelyet ez az amúgy nagyon kedves, értelmes ember árasztott felém.

 

Egy helyi táborban azt mondták a gyereknek, hogy tisztán kell tartania a szívét, s nem szabad beengedni a a rosszat, az ördögöt. Ez a gondolat viszont megzavarta, s azóta azon töpreng, hogy hogy tudná távol tartania magától, hiszen állandóan beszél hozzá, s ő nem akar rossz lenni.

Szabad vajon ilyet mondani egy gyereknek? Hiszen a kisgyerek szíve tiszta és őszinte. Olvass tovább »

Tudatosságról szól a móka, de valójában elég ez? Figyelek, figyelek, de ha nem vagyok eléggé jelen, benne az adott pillanatban, akkor ez inkább sodródás, mint valós tapasztalat.

Van aki agykontrollal csodákra képes. Csupán azáltal, hogy használja az elméje erejét. Nem veszti el magát a részletekben. Ha valami nem megy, egyszerűsít. Mert a megoldás ez: tesz érte, hogy a dolgok változzanak. S mivel képzeletünk határtalan, hát szárnyra kap, s együtt repül az áramlattal.

Olvass tovább »

Valamelyik nap a lányom azon kesergett, hogy majd lesz olyan, hogy meghalnak a nagyszülők, s ami számára még borzasztóbb, hogy egyszer mi is meghalunk.

Nem kötelező meghalni, – mondtam. Senki sem írja elő, hogy már pedig öregedj meg, s halj meg. Hiszen minden csak hit kérdése.

Körülöttünk minden tárgy pusztán lesűrűsödött energia, mégsem energiának látjuk, hanem egy széknek, asztalnak, akárminek. Nem tudjuk amolyan “mátrixosan” látni, s bele nyúlni a sűrűjébe, például. Mert ez a megszokott, ebben nőttünk fel, ebben hiszünk. A halál is ilyen. Téveszme, tévhit. Ezt adták át eleink,  sokan pedig ezt a hitet, gondolkodásmódot követik, s adják tovább az utánuk következőknek. Pedig nem igaz, hogy meg kell halnunk. Sokkal, sokkal tovább is élhetnénk, ha le tudnánk rázni a ránk erőltetett “elvárásokat”.

Olvass tovább »

A csend. Egy háromévesnek hogy magyarázzuk el a templomban, hogy csendben kell maradni majdnem egy órán keresztül, anélkül, hogy végül ránkpisszegne valaki?

Osho azt mondja, a keresztény vallások oly módon tanítanak a csendre, hogy közben minden mást elfojtunk, s ha nem élünk meg olyan dolgokat, amelyek hozzá tartoznak személyiségünk fejlődéséhez, később robbanásszerűen ki fognak törni belőlünk. Ezért van, pl hogy kapcsolatokban, egyszercsak az egyik fél “megbolondul”, főleg ha tapasztalatok nélkül ugrott bele az elkötelezettségbe, vagy hamar jött a gyerek, vagy egyáltalán, házasodni, együttélni akart, akár csak azért, hogy ne kelljen tovább a szülői házban maradnia.

Olvass tovább »