Bogaras Vaják


Van aki kiakad, vagy csak fennakad néhány szón, vagy egy hangon, hogy halljon, inkább lemerül,

Fejetlenül menekül, sötétbe ásva, tapogatózva, vízért kiáltva, átkokat szórva, csendje nélkül, békét nem találva.

Áldozat lett, nem áldja magát, hibát talál, s feledi önmagát. Csak a test a rest, az ego a hunyó, az önvalóval nem törődik, megsértődik, elrejtőzik. Siet, harap, begubózik, nem hallja mit suttog a Mindenható.

Ereszd el, csak engedd el, válj egyé a valós fény világgal, a théta a lét, nem a lét a tét, mert léteztél mindig minden világban, valóság vagy, fénylő lélek, bocsáss el mindent, mi ideláncolt, s add át magad a végtelen fénynek.

Théta test: nem szomjazom, Théta víz: nincs víziszonyom. Théta test: nem éhezem, a théta feloldja minden sebem. Létezem, vagyok aki vagyok, megérkezem.

Mondatok, gondolatok jönnek-mennek, de mégsem írom le őket. Régóta csak a fejemben fogalmazódnak meg, de valamiért mindig arrébb tettem írott szóvá tételüket. Halogattam. Kicsit talán el is erőtlenedtem. Minden mást előrébb toltam. Sok mindent fontosabbnak ítéltem meg, mint hogy leírjam, ami foglalkoztat. Aztán jól elfáradtam. Úgy éreztem, kiszakadok a hétköznapjaimból, mert a honlapkészítő munka behúz a gépbe, az időm pedig egyre kevesebb, családra, gyerekekre, háztartásra, bármire, ami korábban fontos volt. Aztán történt valami, s elvesztettem ezt a munkát, mégsem éreztem fájdalmat. Pedig szerettem csinálni, de nagy ára lett volna, ha tovább folytatom így.

Saját figyelmetlenségem, amolyan véletlenként, elindított egy gyorsan lezajló folyamatot, ezen munkám elvesztését, s ez az ajtó becsukódott. De még aznap nyílt két másik. Hiszen nem tudtam bele süllyedni. Kapkodtam ugyan a fejem, hogy mi is történik velem, ugyanakkor fel is rázott, s felébredt újra a tudatosságom. Új barátokra is találtam, magasabb rezgésszámú, önmagukat, belső kreativitásukat jobban megélő arcokat ismertem meg, akiknek már saját szakállra csináltam a honlapjukat, mégis nagy tisztelettel, mind a felé, amit már ők felmutattak ezen az úton. A saját útjukon.

Aztán a véletlenek gondoskodtak róla, hogy mégis eljussunk Erdélybe, a Székelyföldre, nyaralni, “világot látni”, utóbbit a gyermekeim szemszögéből megítélve, hiszen ők most jártak itt először, bár a Hargitát én is csöpp gyerekként láttam utoljára.

S ahogy emelkedtünk a Bihari Hegység kanyargós útján a kocsival felfelé, úgy éreztem, hogy a súlyok, amiket cipeltem, összeszedtem, párává, köddé, hamuvá váltak másodpercek alatt, s amikor felértünk a tetejére, a Királyhágóra, valami megváltozott.

Olvass tovább »

A válság oka, az igazság megismerésétől való, mélyen ülő félelem – írja Barbara Marcinak A fejlődés ösvénye, című könyvében.

Hiszek benne, hogy a válság valójában a változásról szól, a teljes megújulásról, szemléletváltásról minden területen. Át kell értékelnünk kívül-belül, a körülöttünk, bennünk zajló történéseket.

Mivel valahogy minden erősebben, gyorsabban történik, ebben az évben, a  meg nem oldott helyzetek is gyorsabban visszatérnek.

Olvass tovább »

Szombaton különböző gyerekrendezvényeken vettünk részt, egymást érték a programok. Voltunk családi napon, kézműves foglalkozáson, gospel koncerten, s még a barátoknál is. A gyerekek rendesen kiszórakozták magukat.

A kézműves foglalkozás az egyik egyház szervezésében zajlott, ahol kicsit énekeltünk is. Sokszor elhangzott a dalokban a halleluja szó. Még a két és féléves fiam is dúdolgatott valami haleli félét, láthatóan nagy élvezettel és beleéléssel.

Az Éjféli Kiáltás nevű Gospel kórus szintén Istenhez énekelt. Nincs játszótere a falunak, s a koncert az adománygyűjtés jegyében zajlott.

Figyelni kezdtem. Az egész napot a szeretet és a hála adás lengte körül. S ehhez, csak be kellett menni a faluba. Nem kellett elvonulni, hasonló gondolkodású közösséget keresni, csak részt kellett venni néhány helyi rendezvényen.

Olvass tovább »

Vajon mi az a határ, amit ha nem tartunk tiszteletben, sokkal lejjebb zuhanunk, mint azt valaha gondoltuk volna? Ha egyáltalán észrevesszük, hol is tartunk…

Olvass tovább »

A meztelen csigák jelenléte is a kollektív tudattal kapcsolatos. Szerintem.

Amúgy meg külön kihívásként árasztják el a kertünket. Végtelenül lassú állatok, mégis egy idő után letarolnak mindent, ami hasznos lehet egy veteményes kertben.

Valami, ami nem mozdul, vagy csak borzasztóan lassan, de ha nem veszek tudomást a jelenlétéről, nem változtatok, jelentős kárt okoz.

Kollektív tudat, megint, ugrik be a gondolat,

Olvass tovább »

Cash Flow játékon vettem részt a minap. Reggel időben ébredtem, s bár nem sok kedvem volt felkelni, a gyerekek is aludtak még, mint a bunda, pedig a kicsi gyakran felkel hajnalban, minden adott volt egy nyugodt és hosszú régóta vágyott reggeli pihentető alváshoz. De nem, én Cashflowzni indulok, szajkózta a tudat, több hete meg van szervezve, úgyhogy kénytelen voltam kinyitni a szemem.

Gyerekek a kocsiban, indulásra készen a nagymamához, indítom a motort, de az újra és újra lefullad. Nem adtam fel, elindultunk, útközben magához tért az autó is, talán álmos volt még ő is.

 Figyeltem a jelzésekre: nehezen indultam, sőt legszívesebben nem is mentem volna, s az ehhez szükséges eszköz, az autó is átvette a rezgést.

Olvass tovább »

Van egy bizonyos cég, aki állandóan bombáz ajánlataival, sokféle színes papírt is küld, mindenféle lehetséges álomnyereményekről. Örülni szoktam nekik, van egy nagy habszivacs táblám, s fel is szoktam rakosgatni rá, hiszen többször magas összegek mellett oda van gépelve a nevem, mint nyertes. Kell ennél jobb megerősítés?

Egyik alkalommal egy autót is felajánlottak, nyereményként, ha megrendelek ezt vagy azt. Szép kocsi, kitettem ezt a képet is. S érdekes módon valamelyik nap fél füllel hallottam talán az egy reklámban, hogy az egyik áruház nyereményjátékában pont ez a típusú autó szerepel, ha ott vásárol az ember bizonyos összegben. Utánanéztem interneten: még a szín is egyezett. (Más cég nyereménye, nem ugyanazé.) Dolgozik a tudatalattim. Kiszűrte az infót, hiszen keveset nézek tévét, de ezt mégis meghallottam.

Olvass tovább »

Erőközpont, tűz, amely pusztít, de világít is, és meleget ad. Belső erőnk lakhelye, amelytől sokan félnek, pedig az önmegvalósításhoz elengedhetetlen, ennek a csakrának az erősítése. Ha nem hozzuk egyensúlyba, az erő ellenünk fordul, s megbetegíthet. Színe sárga, mint a rózsáé a képen.

Sárga Napfönat

A látás is hozzá tartozik. Lássunk is, ne csak nézzünk:) És lélegezzünk, a felszínes légzés, ennek a csakrának az elzáródásához vezet.

Árnyék megjelenése.  Merjünk vele szembenézni, például úgy, hogy figyelünk álmainkra, megfejtve őket.

Agresszió, érzelmek, harag. Ne fojtsuk el, adjuk ki magunkból, akár küzdősportokban, vagy más olyan sportban, amelyet szívesen végzünk, de ki is beszélhetjük, írhatjuk, zenélhetjük, rajzolhatjuk magunkból.

Lényeg, hogy kijöjjön, mert megkönnyebbülünk tőle.

A szent harag ugyanis tiszítja a köldökcsakrát, tudatosan adjuk tehát ki magunkból.

Az árnyékén, a tudattalan is ide kapcsolódik, sőt az asztráltest is. Sokat segít, ha figyelünk az üzeneteire. Álmainkat megfigyelhetjük, ha egy füzetet készítünk az ágy mellé, s mikor felébredünk, gyorsan leírjuk őket. Egy idő után, átlátható, hogy mik az előző nap eseményei, amelyet agyunk rendszerez, feldolgoz, s mi az, aminek üzenet értéke van, valamilyen érzésre felhívja a figyelmünket, amit eddig nem vettünk észre. Hiszen ha tudatosan figyelünk rá, mint egy lufi kipukkan, s megszűnik létezni, hiszen gyakorlatilag nyakon csípjük, megfejtjük.

Ha napközben sokat figyelünk egy-egy szóra, amivel foglalkozni akarunk álmunkban, akkor az megjelenik. Nézzünk pl repüléses képeket, írjuk le többször, repülés, s kellemes repüléses álomban lesz részünk. Ha nem kellemes, az is valami feldolgozandóra hívja fel a figyelmünket.

A repülés, a tágasság, szabadságérzethez köthető, előbb-utóbb meghozza a jóérzést keltő, pihentető álmot is.

Egyik nap az okmányirodában való várakozás közben a szépségről gondolkodtam. A Mennyei Próféciák is említi a szépség megfigyelését, mert ettől emelkedik a rezgésszámunk, ha a szépet észrevesszük, megfigyeljük. A fák levelei, virágok, tökéletesen alkalmasak például erre, s ha közben még a légzésünkre is figyelünk, megemelkedik a rezgésszámunk, az agyunk kikapcsol, a dolgok a helyükre rendeződnek.

Olvass tovább »