Technikák, csodák


Több könyvet olvastam már a tudatos álomról, meghallgattam egy webináriumot is tavaly, nagyon ritkán már részem is volt benne, egy-egy pillanatra, de mégis hiányérzetem volt. Valami nem stimmelt. Mindegyik könyvben, sőt az előadáson is ugyanazt a technikát szajkózták, hogy emlékeztessem magam, hogy ébren vagyok, vagyis tegyem fel a kérdést, hogy most ébren vagyok-e vagy álmodom.

Tibethez régóta kapcsolódom, huszonéveim elején, majdnem tibeti szakon kezdtem a bölcsészkart, de végül az életjáték más lapokat osztott. A tibeti tanítók tudása mindig is vonzott, s találtam egy Tibeti Álomjóga című könyvet a könyvesboltban, amelyet egyszerűen nem tudtam nem megvenni. Mert ha valakik, akkor ők biztosan tudják, úgy gondoltam, hogy mi is kell a valódi álmodáshoz. Olvass tovább »

Érdekes tapasztalásban volt részem a minap. Feltettem egy kérdést, ötletelni hívtam az embereket, reméltem szárnyalni fog a fantáziájuk, ehelyett szinte mindenkinél a logika, vagy a fájdalomtest, vagy egyszerűen csak az okoskodó agyfélteke okfejtése volt az első reakció.

Ez a baj ezzel a világgal, jutott eszembe kicsit csalódottan. Nem merünk álmodni, nem merjük gyermeki énünket szárnyalni hagyni. Mert ha ugyanezt a kérdést, gyerekeknek tettem volna fel, valószínű zseniálisnál zseniálisabb megoldások születtek volna.fractal-74931_640

S hogy mi volt a kérdés? Hogyan győzzük le a penészt a házban, agykontrollal.

Már hallom is, ahogy benned is kedves olvasó, felhördül a bal agyfélteke: Olvass tovább »

Mátrix energetika. Nagyon foglalkoztat a gondolat. Két könyvet olvasok, szinte egyszerre ugyanattól a szerzőtől, s hálás vagyok érte, mert ez a fajta információ  amolyan hiányzó láncszem volt az életemben.

Nehezen tudunk elszakadni a fejünkben zajló gondolatoktól. Van, aki azt hiszi, enélkül szinte nem is tudna élni. Aztán egy kényszerítő betegség hatására, le kell mondania jó néhány információ forrásról, újságról, könyvekről, olvasásról, s össze záródik belső csöndjével. Kifejezni sem tudja magát már könnyen, így egyre kevesebb emberrel érintkezik.

S amikor éppen blokkolni igyekszik az agyát, miközben beszélni próbál, s beugrik az utasítás, de hát nem megy, mit erőlködsz, végre meghallja a kívülről jövő mondatot: ne mondogasd, hogy nem tudok beszélni, hiszen akkor erre utasítod az agyad.

Richard Bartlett erről is ír a könyvében: minden hiedelmünknek van egy úgynevezett morfogenetikus mezője, s létezését azzal erősítjük, hogy még több félelmet, rossz gondolatot teszünk hozzá.

Nagyon megfogott még az a gondolat is, hogy ha azért táplálkozunk egészségesen, hogy ne legyünk betegek, gyakorlatilag a betegség mint félelem morfikus mezejét erősítjük.

A címet mintha diktálta volna valaki. Arról akartam írni, hogy miről is szól nekem ez az évkezdet, s leírtam ezt a sort. Ezért cím lett belőle. Időközben rohamot indított ellenem kisebbik gyermekem, s mintha egy hajón ülnék, viharos hintaszéken, gyerekzsivalyban igyekszem összeszedni a gondolataimat.

Tegnap is hasonló volt a helyzet,  mégis megszületett egy másik írás, egy különleges helyről, ahol a napokban jártam. Tisztulásra vágytam, töltődésre, s itt teljesült a kívánságom. Talán mert családállító barátnőmet látogattam meg, aki az idővonalak szakértője, s tudja, hova kell “elvonulni”, mikor már minden veszni látszik.

Január kicsit mumus is a saját idővonalamon, valahogy mindig akkor történt valami rossz több éven keresztül. Idén nem akartam energiát adni neki, de az ellenállás is sűríti, megteremti, bevonzza a kellemetlenséget, így autót javíttathattunk, váratlanul, saját költségvetésünkhöz mérten, nem kevés pénzért. Mégis sikerült sok jót is észrevenni az egész helyzetben, kapcsolódásokon, s bár rosszul indult, mégis jól jöttünk ki belőle. Olvass tovább »

A csend. Egy háromévesnek hogy magyarázzuk el a templomban, hogy csendben kell maradni majdnem egy órán keresztül, anélkül, hogy végül ránkpisszegne valaki?

Osho azt mondja, a keresztény vallások oly módon tanítanak a csendre, hogy közben minden mást elfojtunk, s ha nem élünk meg olyan dolgokat, amelyek hozzá tartoznak személyiségünk fejlődéséhez, később robbanásszerűen ki fognak törni belőlünk. Ezért van, pl hogy kapcsolatokban, egyszercsak az egyik fél “megbolondul”, főleg ha tapasztalatok nélkül ugrott bele az elkötelezettségbe, vagy hamar jött a gyerek, vagy egyáltalán, házasodni, együttélni akart, akár csak azért, hogy ne kelljen tovább a szülői házban maradnia.

Olvass tovább »

Látomás

Miközben vezettem Nagyvárad felé, elhagyva a Bihari hegységet, lelki szemeim előtt, egy különleges esemény kibontakozását figyeltem. Láttam a magyarokat, fényben úszva, láttam, ahogy bekapcsol az a különleges gén, ami csak ránk jellemző, s összekapcsolódunk. Láttam, ahogy a politikai vezetés önként adja vissza a magyaroknak a saját földjüket, s láttam ahogy rend és béke van mindenhol. Láttam, egy olyan világot, ahol az emberek békében éltek, s naponta rákapcsolódtak erre az Isteni fényre, amely a kegyelem állapotában tartotta őket. Különleges élmény volt. Láttam az autóutat is, de oldalról azt láttam, ahogy a fény egyre erősebb lesz, s összekapcsolja ezeket az embereket, nagyon erős fénykört alkotva, s ezen az összekapcsolódáson semmi sem tud áthatolni, olyan fényes és nagy erejű. Aki pedig nem a fényt szolgálja, távozik, vagy önként aláveti magát a fény hatalmának. Mindig a jó győz. Tartja a népmese. Én elhiszem. Mert most a saját szememmel is láttam.

A gyermekrák alapítványt interjúvoltam meg a minap a kerekegeszember keretein belül, s miközben az előző bejegyzésemet írtam, a halál mint olyan, megkérdőjelezésével, eszembe jutottak a nagyon beteg gyerekek.

Nem vonom vissza, továbbra is azt állítom, hogy a halál csak egy belénk táplált, megerősített illúzió, amiben sajnos, nagyon sokan hisznek. Ezért történik meg.

 

Olvass tovább »

Tegnap végre pontot tettem az i-re, s kiírtam magamból a leggyötrőbb félelmeimet. A másik oldalra pedig a pozitív, ellentétes állítást. A lapot kitéptem, összehajtottam, s bár este elégettem a lemetszett, fertőzött málna ágakat, a papírt nem hoztam ki. Másnap reggel, fogtam egy öngyújtót, s elégettem.

A napokban hivatalos iratokat kerestem a papírjaim között, s mivel már soknak éreztem, a mindenféle megtartott lapot, selejtezni kezdtem, gyarapítva a begyújtáshoz használt papírok számát. Érdekes módon, szinte aznap hívott egy barátunk, hogy elintézte nekünk a vágyott gumiasztalt, ami szinte ingyen a miénk lett, mert egyik barátjának már nem kell, a gyerekük megunta, útban van. Ahogy helyet teremtettem, már jött is egy új dolog.

Olvass tovább »

Elképzelek egy mosolyt a szívemben, az arcomon, kiterjesztem a napfonat csakrámra,  köldökömre, és a harmadik szememre.  Ezzel a technikával sugárzó fényt hozok létre, amely megvéd a negatív, lehúzó rezgésszámú gondolatformáktól, írja a egy taóval foglalkozó könyv.

Olvass tovább »

Van egy kiadó, aki kártyákon küld bibliai történeteket gyerekeknek, s egy ládában kell gyűjteni őket. A lányomnak is megrendeltem, és a legújabb történet Jézusról szól, aki néhány hallal és kenyérrel mindenkit jóllakatott.

Nehezen indult a történet. A lányom hisztizett, mert néhány kártya elolvasása után, a fiam teát kért, ami ugyan elő volt készítve, őt mégis megzavarta ez a fél perc, amíg kimentem, és behoztam az innivalót. Elölről kezdtük, lassan, az ő világukhoz igazítva a történetet. Megnéztük a képeket, elképzeltük milyen is lehetett Jézussal találkozni, hiszen az emberek annyira rajongtak érte, hogy képesek voltak étlen-szomjan órákon, napokon keresztül várni, csakhogy a közelében lehessenek.

Megbeszéltük, hogy Jézuson nem fogtak a vírusok sem, hiszen ő  olyan emelkedett állapotban élt, magas rezgésszámon, hogy a kártevők előtt láthatatlan volt. Azt is tisztáztuk, hogy a fény és őrangyalok is láthatatlanok a vírusok előtt, s ezért nem fog rajtuk semmi betegség. Hiszen ezen a szinten, egyre könnyebb a test, ha még testnek nevezhető az a fényháló, ami őket alkotja.

Kiderült az is, hogy kik az apostolok, akik haza akarták küldeni a tömeget, hiszen nem volt élelmük, amit megoszthattak volna velük.

S ekkor a lényeghez értünk.

Olvass tovább »