»

Lélegezz. Légy tudatában a lélegzésednek. Figyeld, ahogy beszívod a levegőt, érezd a melegét, hidegét, érezd, ahogy beáramlik, és ahogy megemelkedik a mellkasod hasad, majd figyeld, ahogy besüpped, és kiáramlik a levegő az orrodon keresztül. Figyeld a légzésed: be aztán ki, engedd ki lassan a levegőt. Miközben lélegzel, légy tudatában a testednek, ne kívülről figyeld magad, hanem belülről, légy tudatában belső testednek, s továbbra is csak a légzésre figyelj. Belégzés, érzet belül, kilégzés, has besüpped. Érezd belső testedet. Ha figyelsz erre a néhány dologra, a jelenlét állapotába kerülsz. A gondolataid kikapcsolnak. Belülről figyelsz kifelé, miközben egyre jobban tudatára ébredsz valóságodnak. Építsd be  a mindennapokba.

Lélegezz és pihenj. A zavaró gondolatok helyett, a légzésre figyelj. Ha elméd bekapcsol, zakatolni kezd, és eszedbe jut sok szorongást, problémás gondolat, vegyél egy nagy levegőt, s lélegezz bele. Folytasd, amíg a gondolat meg nem szűnik, szét nem pattan mint egy szappanbuborék. A jelentősége is ennyi, úgyhogy nyugodtan engedd el. Csak a légzésedre figyelj, és a belső testedre. Tudom a következő gondolatod az, hogy de hát a probléma…engedd át magad a lélegzésednek, engedd, hogy elméd elcsendesedjen. Lélegezz, s hagyd, hogy az Univerzum tegye a dolgát. Ha elcsendesedsz, s csak a légzésedre figyelsz, belső tested tudatában, a válasz hamarabb megérkezik a megoldással, mintha órákig fárasztanád tested és lelked a gyötrődéssel, elkeseredéssel.

Az Univerzum gondoskodik rólad. Ha hagyod.

 

 

Théta healing, hipnózis, ez a két technika foglalkoztat mostanában a tudatos álom mellett. Ezek a fő irányvonalaim, amin haladni akarok. No meg persze a merkaba, mert ez az, ami mindenen átsegít. Tovább görget, szó szerint, ha megállnék egy helyzetben. Nemrég egy NLP technikát bemutató könyvben is a pörgetős módszerről olvastam, ha valamiben elakadnál, régi, bántó helyzetek, ha eszedbe jutnak, vagy úgy érzed, nem tudsz továbblépni régebbi sérelmeken, akkor fogd, és pörgesd meg, képzeld el, hogy forogni kezd, gyorsítsd fel, lassítsd le, ahogy jól esik. De építhetsz rá egy merkabát is, hiszen az is megforgatja. Van egy agykontroll technika is erre: képzeld el filmként, rakd ki egy vetítővászonra, aztán tekerd vissza, játszd le visszafelé. Kicsit továbbgondolva, a szereplőket is átalakíthatod akármivé, képzelj a helyükre rajzfilmfigurákat, a hangjukat is átalakíthatod gondolatban, lényeg, hogy minél viccesebb legyen, aztán tekerd vissza. Játszd le visszafelé, vagy fejjel lefelé is elképzelheted az egész jelenetet. Addig csináld, míg sikerül  igazán jót nevetned rajta, így bármikor eszedbe jut újra, a vicces kép is be fog ugrani.

 

Egy másik érzelmi teremtéshez kapcsolódó gondolatsor: Olvass tovább »

Van aki kiakad, vagy csak fennakad néhány szón, vagy egy hangon, hogy halljon, inkább lemerül,

Fejetlenül menekül, sötétbe ásva, tapogatózva, vízért kiáltva, átkokat szórva, csendje nélkül, békét nem találva.

Áldozat lett, nem áldja magát, hibát talál, s feledi önmagát. Csak a test a rest, az ego a hunyó, az önvalóval nem törődik, megsértődik, elrejtőzik. Siet, harap, begubózik, nem hallja mit suttog a Mindenható.

Ereszd el, csak engedd el, válj egyé a valós fény világgal, a théta a lét, nem a lét a tét, mert léteztél mindig minden világban, valóság vagy, fénylő lélek, bocsáss el mindent, mi ideláncolt, s add át magad a végtelen fénynek.

Théta test: nem szomjazom, Théta víz: nincs víziszonyom. Théta test: nem éhezem, a théta feloldja minden sebem. Létezem, vagyok aki vagyok, megérkezem.

Több könyvet olvastam már a tudatos álomról, meghallgattam egy webináriumot is tavaly, nagyon ritkán már részem is volt benne, egy-egy pillanatra, de mégis hiányérzetem volt. Valami nem stimmelt. Mindegyik könyvben, sőt az előadáson is ugyanazt a technikát szajkózták, hogy emlékeztessem magam, hogy ébren vagyok, vagyis tegyem fel a kérdést, hogy most ébren vagyok-e vagy álmodom.

Tibethez régóta kapcsolódom, huszonéveim elején, majdnem tibeti szakon kezdtem a bölcsészkart, de végül az életjáték más lapokat osztott. A tibeti tanítók tudása mindig is vonzott, s találtam egy Tibeti Álomjóga című könyvet a könyvesboltban, amelyet egyszerűen nem tudtam nem megvenni. Mert ha valakik, akkor ők biztosan tudják, úgy gondoltam, hogy mi is kell a valódi álmodáshoz. Olvass tovább »

A jósnők és a jóslás lényegét kérdőjelezte meg egyik nap egy barátnőm.  Szerinte ugyanis nincs értelme annak, hogy valaki egy jósnő jóslatai alapján élje a a mindennapjait, mert már befolyásolva van. Ő abban hisz, hogy éljünk a mának, éljük úgy a napot, mintha az lenne az utolsó az életünkből.

Kapizsgálja a lényeget, gondoltam magamban, de a jóslásnak is van értelme.

Olvass tovább »

Vagyok. Önmagam teljességében létezem. Miben tudnám segíteni a felébredést? – ugrik be gyakran ez a kérdés

Talán azzal, hogy leírom, a jelen pillanat van. A most van.

S hogy érem el? Kikapcsolom a gondolatokat? Olvass tovább »

Érdekes tapasztalásban volt részem a minap. Feltettem egy kérdést, ötletelni hívtam az embereket, reméltem szárnyalni fog a fantáziájuk, ehelyett szinte mindenkinél a logika, vagy a fájdalomtest, vagy egyszerűen csak az okoskodó agyfélteke okfejtése volt az első reakció.

Ez a baj ezzel a világgal, jutott eszembe kicsit csalódottan. Nem merünk álmodni, nem merjük gyermeki énünket szárnyalni hagyni. Mert ha ugyanezt a kérdést, gyerekeknek tettem volna fel, valószínű zseniálisnál zseniálisabb megoldások születtek volna.fractal-74931_640

S hogy mi volt a kérdés? Hogyan győzzük le a penészt a házban, agykontrollal.

Már hallom is, ahogy benned is kedves olvasó, felhördül a bal agyfélteke: Olvass tovább »

Nem szépelgek, sosem volt szokásom. Írom, ami eszembe jut. Bár az utóbbi időben, vissza fogtam magam. Egy, amolyan utolsó vizsgára koncentráltam, nem átvitt értelemben. De a gépezet valahogy mégis hibát jelzett, már menet közben, mert támadó egók, butaságokban, igazukban hitüket erőltető, tévúton bolyongó emberek, amolyan összjátékban, végül nem adták meg a lehetőséget, hogy túl legyek rajta, s csak az egyik része sikerült a vizsgámnak.

Mikor a dolgozatom lehúzták, felkaptam a fejem, s nem akartam vizsgázni menni. A mátrix jelzett, hogy vmi vészterhes közeleg, de a konzulensem igyekezett megnyugtatni, s vizsgára küldeni. Nem engedtem a tudatnak, elmentem vizsgázni, s mint valami rossz vicc, olyasmiből nem engedtek át, amire a legkevésbé sem számítottam, mintha néhány kis kobold a háttérben, csak azért is megtréfálni akart volna. De a tréfájuk keservesre sikerült.

Olvass tovább »

Sokszor van úgy, hogy valakit többre tartunk magunknál, talán kicsit irigységet is érzünk, hogy ő jobban csinálja, jobban boldogul a mindennapokban. Aztán közelebb engedjük, s kiderül, hogy ő is csak ember, s észrevesszük a hibákat is, amik ugyan tükrök, s ha ez nem sért minket, saját nagyszerűségünk is végre tudatosul, s felszínre kerül. Mert lehet valaki IQ bajnok, ha az érzelmi intelligenciája hagy kivetni valót maga után. S az én értékrendemben a hideg logika kevés. Mert a szív a főnök, nem az agy.

Mert kiben bízhatunk legfőképpen, ha nem a saját önvalónkban, s annak kivetülésében, fizikai és sokszintű testeinkben? Olvass tovább »

Kipróbáltam a napokban a kavitációs zsírbontást, mert úgy éreztem, a második gyermekem születése után megállt a hasamon egy réteg zsír, s valahogy nem akar lemenni. Ezért vettem egy kupont, s bár beugrott, mikor elsőre nem tudtak fogadni aznap, hogy egy bizonyos barátnőmnek kéne ajándékoznom, mégis elmentem pár nappal később.

 

A masszőr rögtön azzal indított, hogy az első alkalom semmit sem ér, ez csak arra jó, hogy megismerjem a módszert, aztán bekente a hasamat, s “bontani” kezdte a zsírt egy géppel. Beszélgettünk, meg tudta mondani hány éves vagyok, s azt is, hogy ez a korom miatt van, hogy nem megy már olyan pikk-pakk le rólam a háj.

 

Mikor eljöttem rendesen fejbe vágott ez az erőteljes elme programozás, amelyet ez az amúgy nagyon kedves, értelmes ember árasztott felém.