Miközben vezettem Nagyvárad felé, elhagyva a Bihari hegységet, lelki szemeim előtt, egy különleges esemény kibontakozását figyeltem. Láttam a magyarokat, fényben úszva, láttam, ahogy bekapcsol az a különleges gén, ami csak ránk jellemző, s összekapcsolódunk. Láttam, ahogy a politikai vezetés önként adja vissza a magyaroknak a saját földjüket, s láttam ahogy rend és béke van mindenhol. Láttam, egy olyan világot, ahol az emberek békében éltek, s naponta rákapcsolódtak erre az Isteni fényre, amely a kegyelem állapotában tartotta őket. Különleges élmény volt. Láttam az autóutat is, de oldalról azt láttam, ahogy a fény egyre erősebb lesz, s összekapcsolja ezeket az embereket, nagyon erős fénykört alkotva, s ezen az összekapcsolódáson semmi sem tud áthatolni, olyan fényes és nagy erejű. Aki pedig nem a fényt szolgálja, távozik, vagy önként aláveti magát a fény hatalmának. Mindig a jó győz. Tartja a népmese. Én elhiszem. Mert most a saját szememmel is láttam.

« »