Van aki kiakad, vagy csak fennakad néhány szón, vagy egy hangon, hogy halljon, inkább lemerül,

Fejetlenül menekül, sötétbe ásva, tapogatózva, vízért kiáltva, átkokat szórva, csendje nélkül, békét nem találva.

Áldozat lett, nem áldja magát, hibát talál, s feledi önmagát. Csak a test a rest, az ego a hunyó, az önvalóval nem törődik, megsértődik, elrejtőzik. Siet, harap, begubózik, nem hallja mit suttog a Mindenható.

Ereszd el, csak engedd el, válj egyé a valós fény világgal, a théta a lét, nem a lét a tét, mert léteztél mindig minden világban, valóság vagy, fénylő lélek, bocsáss el mindent, mi ideláncolt, s add át magad a végtelen fénynek.

Théta test: nem szomjazom, Théta víz: nincs víziszonyom. Théta test: nem éhezem, a théta feloldja minden sebem. Létezem, vagyok aki vagyok, megérkezem.