Szombaton különböző gyerekrendezvényeken vettünk részt, egymást érték a programok. Voltunk családi napon, kézműves foglalkozáson, gospel koncerten, s még a barátoknál is. A gyerekek rendesen kiszórakozták magukat.

A kézműves foglalkozás az egyik egyház szervezésében zajlott, ahol kicsit énekeltünk is. Sokszor elhangzott a dalokban a halleluja szó. Még a két és féléves fiam is dúdolgatott valami haleli félét, láthatóan nagy élvezettel és beleéléssel.

Az Éjféli Kiáltás nevű Gospel kórus szintén Istenhez énekelt. Nincs játszótere a falunak, s a koncert az adománygyűjtés jegyében zajlott.

Figyelni kezdtem. Az egész napot a szeretet és a hála adás lengte körül. S ehhez, csak be kellett menni a faluba. Nem kellett elvonulni, hasonló gondolkodású közösséget keresni, csak részt kellett venni néhány helyi rendezvényen.

Áldott egy környék ez. Az egyik templom kertjében megérintett nemrég a hely szentsége, misztikája. Varázslat lakik abban a dombban. Hiszen régen is erőhelyekre építették a templomokat, s vannak helyek, ahol ez különösen erősen érezhető az arra fogékonyaknak.

Körök és tapasztalatok

Szertartás, ugrott be egyik reggel a szó, s az is, hogy tapasztalataimat ebbe sűrítsem.  S talán azért is, mert energia szegénynek éreztem egyes pontokat az életemben, mintha csak úgy elpárologna,  elillanna ezen helyekről az életerő, ahelyett hogy összpontosulna, erősödne, duzzadna, s hatalmas változásokat okozna. Mint egy eldugott polc egy sötét kamra mélyén, a rejtek ajtón túl…

Régebben pedig használtam az elemeket, köröket energiagyűjtésre, fókuszálásra.  Egyszer egyik barátnőm nem is vette komolyan, nem volt jelen a történésben, miközben megkértük a négy égtáj erőit, hogy összpontosuljanak körünkben, s valakivel való negatív tapasztalását mesélte, kritizálta perceken keresztül. Éles fájdalmat éreztem gyomrom táján, szinte mozdulni sem bírtam, s kértem, hogy kezdjen mesélni, mesét formálni, szavakat szőni varázsvilágba, s ahogy áthangolódott, s játszani kezdett, a fájdalom elmúlt, s én visszanyertem az erőmet.

Transzformációs játék nevű társasjátékot is játszottunk sokat ezekben a körökben. Sokkal intenzívebb volt.

Van aki nem hisz benne, pedig működik. A saját fájdalmam volt a bizonyíték, hogy mekkora energiát lehet egy körbe koncentrálni. A negativitása az én erőközpontomat támadta meg. Mire képes akkor a pozitív energia?

 Saját szentély

Meghallottam a sugallatot, s kiszemeltem egy pontot, úgy döntöttem az lesz a szentélyem, oltárom. Tárgyakat helyeztem rá, amit fontosnak éreztem, végig elemeztem, hogy melyik tárgy milyen elemet képvisel, s utána néztem, hogy a feng shui szerint, a háznak az a pontja, pontosan mihez tartozik, miben erősíthet, ha jól használom.

Azt olvastam valahol, hogy a víz megfogja, s elnyeli az alacsony rezgéseket, így a vázákba vizet töltöttem, s oda helyeztem őket. Érzésre teszek oda tárgyakat, hiszen ez az én erőm tere, ahova koncentráltam a négy égtáj energiáját is. Időnként beugrik, hogy mi való még oda, hogy teljes legyen.

Nem siettetem, nem érzem úgy, hogy nem jól csinálom. Ez is az út része. Fölösleges bizonytalankodni, hagyni kell, hogy spontán, jóérzésből épüljön a hely. Az a fontos, hogy jóérzéssel tudjak ránézni, rágondolni.

Ha te is belevágsz, s úgy érzed, valami még hiányzik, kérj este tanácsot a tudatfelettidtől. Másnap beugrik a válasz, vagy már álmodban megkapod a sugallatot.

Miközben ezeket a sorokat írom, hirtelen eszembe jutott a Földanya és Égatya energiája, azt még kihagytam a hangolásból.

Köröket teszünk meg életünk során, mint a cash flow játékban, mókuskerékben, de ez mégis több, mert ha valami kapcsán újra visszatérünk korábbi köreinkhez, már sokkal teljesebben tudjuk átadni magunk neki.

Hiszen a bizonyosság, hogy ösztönösen jól csinálom, korábban használt köreimnél ott volt, de mégsem volt akkora ereje, nem rendeződtek át az energiák körülöttem, annyira, ahogy szerettem volna. Most beugrott, hogy tegyem hozzá az ég és föld energiáját, nyissam meg az áramlást, s ha már tökéletesen elégedett vagyok, építhetek rá egy Merkaba fényjárművet is, hogy rögzüljön a tér, és, hogy minden emelkedett álmom valósággá váljon.

Az oltár behangolás után néhány nappal később, a hideg rázott egyik délután, pedig nagyon meleg volt kint. Átrendeződésként fogadtam el. Ma hozzátettem az ég és föld energiáját, de meg fogom ismételni egy meditációban is.

Bár, az is erősíti, ha elképzelem a kört a ház eme pontján, s elképzelem ahogy fentről és lentről is árad belé az energia, a gömb pedig egyre nagyobb és fényesebb. Ebbe kell belehelyezni a kívánságot, a hála és szeretet kifejezése mellett, és elindítani a merkaba forgást.

Mikor hozzátettem az “eget és a földet”, sietnem kellett, időre mentem a gyerekekért az oviba. A vágy táblámról még lekaptam egy Jó Hírek feliratú képeslapot, és odatettem a körbe. Kiléptem a házból, bezártam az ajtót, s mielőtt indultam még kinyitottam a postaládát. Mielőtt kinyitottam, beugrott, hogy üres lesz. Üres volt.

Nem szeretem igazán kinyitni, de mindennap belenézek, mert különböző szolgáltatók adták fel a leckét az elmúlt félévben, s már nem volt bennem jó érzés,  hogy végre valami jó hírt kapok. De üres volt. Még reklámújság sem volt benne. Valahogy az volt az érzésem, ha volt is benne rossz hír, az most füstté, köddé, levegővé vált, csak hogy ne bosszantson fel abban a pillanatban.

Bízom benne, hogy jó hírek jönnek mostantól, mert áthangoltam az erőviszonyokat magamban. Hiszen rajtam áll. Leckéztetem magam, vagy nyugodtan, bőségben, kiegyensúlyozottan élek.

Te melyiket választod?

« »