Elemek


Mondatok, gondolatok jönnek-mennek, de mégsem írom le őket. Régóta csak a fejemben fogalmazódnak meg, de valamiért mindig arrébb tettem írott szóvá tételüket. Halogattam. Kicsit talán el is erőtlenedtem. Minden mást előrébb toltam. Sok mindent fontosabbnak ítéltem meg, mint hogy leírjam, ami foglalkoztat. Aztán jól elfáradtam. Úgy éreztem, kiszakadok a hétköznapjaimból, mert a honlapkészítő munka behúz a gépbe, az időm pedig egyre kevesebb, családra, gyerekekre, háztartásra, bármire, ami korábban fontos volt. Aztán történt valami, s elvesztettem ezt a munkát, mégsem éreztem fájdalmat. Pedig szerettem csinálni, de nagy ára lett volna, ha tovább folytatom így.

Saját figyelmetlenségem, amolyan véletlenként, elindított egy gyorsan lezajló folyamatot, ezen munkám elvesztését, s ez az ajtó becsukódott. De még aznap nyílt két másik. Hiszen nem tudtam bele süllyedni. Kapkodtam ugyan a fejem, hogy mi is történik velem, ugyanakkor fel is rázott, s felébredt újra a tudatosságom. Új barátokra is találtam, magasabb rezgésszámú, önmagukat, belső kreativitásukat jobban megélő arcokat ismertem meg, akiknek már saját szakállra csináltam a honlapjukat, mégis nagy tisztelettel, mind a felé, amit már ők felmutattak ezen az úton. A saját útjukon.

Aztán a véletlenek gondoskodtak róla, hogy mégis eljussunk Erdélybe, a Székelyföldre, nyaralni, “világot látni”, utóbbit a gyermekeim szemszögéből megítélve, hiszen ők most jártak itt először, bár a Hargitát én is csöpp gyerekként láttam utoljára.

S ahogy emelkedtünk a Bihari Hegység kanyargós útján a kocsival felfelé, úgy éreztem, hogy a súlyok, amiket cipeltem, összeszedtem, párává, köddé, hamuvá váltak másodpercek alatt, s amikor felértünk a tetejére, a Királyhágóra, valami megváltozott.

Olvass tovább »

Szombaton különböző gyerekrendezvényeken vettünk részt, egymást érték a programok. Voltunk családi napon, kézműves foglalkozáson, gospel koncerten, s még a barátoknál is. A gyerekek rendesen kiszórakozták magukat.

A kézműves foglalkozás az egyik egyház szervezésében zajlott, ahol kicsit énekeltünk is. Sokszor elhangzott a dalokban a halleluja szó. Még a két és féléves fiam is dúdolgatott valami haleli félét, láthatóan nagy élvezettel és beleéléssel.

Az Éjféli Kiáltás nevű Gospel kórus szintén Istenhez énekelt. Nincs játszótere a falunak, s a koncert az adománygyűjtés jegyében zajlott.

Figyelni kezdtem. Az egész napot a szeretet és a hála adás lengte körül. S ehhez, csak be kellett menni a faluba. Nem kellett elvonulni, hasonló gondolkodású közösséget keresni, csak részt kellett venni néhány helyi rendezvényen.

Olvass tovább »

AvatárRajzfilm és videó egy kisfiúról, aki az utolsó levegőidomár, s egyben az Avatár, aki megmenti a világot a tűzidomároktól. Két barátja a víz népéhez tartozik, a tűz zsonglőrei pedig az ősi ellenségesek, akik elpusztították a többi levegőidomárt.

A lenti linken egy vágott verzió található 15 percben a rajzfilm lényegéről, az avatárrá válásról. Ahhoz, hogy valaki avatár legyen, egyesítenie kell a négy elemet önmagában, s a csakráit is meg kell tisztítania. A kisfiúnak sokszor öntudatlanul sikerült, de mostmár egy mester segítségével, tudatosan alakítja át magát.

http://www.dailymotion.com/video/x9c9sl_csakratisztitas_lifestyle/

A magiar1 google csoport leveleként kaptam továbbküldve egyik barátnőmtől, ha valakinek gondja támadna a forrással:)

Mégegyszer a link:

http://www.dailymotion.com/video/x9c9sl_csakratisztitas_lifestyle/

Elemek: Tenger

Egy cseppben benne van minden. A víz összes tulajdonsága, a tenger sója, zamatja.

Tenger: vízelem. Érzelem. Áradó, kifejező, átmosó, felüdítő, lehűtő energia. Ha csendesen hömpölyög folyó alakban, vagy csak áll, mint egy tó, lakhelyet biztosít a vizi életnek. És élettelennek. Városok, hajók vannak víz alatt. Kihalt, elcsendesedett létformák.

Hozzá tartozik életünkhöz, létezése természetes, mégsem vigyázunk rá eléggé. Magunkban sem. Ha tisztán tartjuk, éteri tisztaság áramlik az életünkbe. Szervezetünk több, mint fele víz. Könyvek sokasága szól a vízkristályról, amely minden érzelmet megjelenít. Programozható is. Egy szeretetteljes gondolatokkal telített pohár víz, gyógyító erejű is lehet.

A tenger magába ömleszt minden mocskot, amellyel az emberi kéz szennyezi. Mégis gyönyörű. Sziklát alakít, partot mos, tombol, ha megharagszik, s elnyel mindent, mi nem a felszínre való. De mélysége vajon hova vezet? Mi van a Bermuda háromszögnél? Egy átjáró? S milyen lények lakják, akikről még sejtelmünk sincs? Hiszen csak a média sugallta valóságot ismerjük. De mi van, ha a szirének, hableányok valóban léteznek, mi van, ha a Génrejtek (Sanctuary) című sorozat nemcsak mese, hanem valóban léteznek a filmben abnormálisnak nevezett különleges lények, mutációk. Hiszen a mutációról az iskolában is tanítanak. S tényleg a vízből jövünk? Egyes feltevések szerint eredetileg vizi lények voltunk.

Lényeg a lényeg, hatalmas erejét s tisztaságát magunkban kell megtalálnunk. S ha megvan, megtartani nem könnyű, de kellő gyakorlással a víz eszenciája a szövetségesünkké válik.

Kép: http://i195.photobucket.com/albums/z241/manofvision777/3d_landscape_20.jpg

Elemek: Szikla

Valahol olvastam nemrég, hogy a hegyek a méltóságot, nagyságot fejezik ki. Én mikor ránézek egy sziklára, hegyre, arcokat látok, az az érzésem, mintha az óriások világát látnám kimerevített képben. Arcok, testrészek, arckifezések egy számomra merev, megkövült változatban.

Olvass tovább »

Elemek: Hó

Tél van. Esik a hó. Fehér, szagtalan tisztának tűnő víz. Átalakult érzelem. Víz elem. Lenyugodott, megjelent, szilárdnak tűnő, mégis egy kis meleg hatására azonnal átalakuló, vízzé váló energia. A fagyot enyhíti, elviselhetőbbé teszi a telet, mert minden, amit a hóval, hóban lehet csinálni, jobb kedvet, közös játékot, sportot, mozgást, megújuló energiát szül. Hiszen vízből van, érzelmi energia, mozgásba hozza az elemeket, eltűnik, majd újra hull. Átalakul.

http://www.desktoprating.com/wallpapers/snow-landscape-wallpaper.htm

Elemek: Szél

Szellős gondolatmenet. Levegős. Kisöpri belőlem a felgyűlt gondolatfoszlányokat. Valami szépre gondolok. Becsukom a szemem, még jó hogy tudok vakon írni, s gondolok. (Micimackó gondol gondol.)

Egy vízparton ülök, kéklő óceán, de lehet hogy tenger ez, s a szél a hátára vesz, s mostmár egy felhőn csücsülök, s nézem a kéklő eget. Alattam a tenger, felettem az ég, milyen idézet ez? Nem ugrik be, de jobb is, hiszen nem kellenek most a gondolatok. Jelen vagyok. Felhő vagyok. Jaj, de nem, mégsem, hiszen a szélről akartam írni, széllé válni, levegővé. Nem válhatok azzá, ami már vagyok, súgja egy gondolat. Levegő. Levegő jegy. Az vagyok, ebben születtem szellő, fuvallat, légáramlat vagyok.

Olvass tovább »

Elemek: Föld

Szilárd, kézzel fogható. Földelem.  Földies, földszerű, földszínű. Minden ami föld, göröngy, barna, feketeszínű, s további árnyalatai is fellelhetők benne.

Anyaföld: táplál, otthont ad, ellát mindennel, megtart, földön tart. Tetőt húz a fejünk felé, biztonságot ad. Leesni nemtudunk róla, mert visszahúz, s mint egy jó anya, képletesen átöleli lábunk, hogy ki ne zuhanjunk a levegőtlen, ismeretlen világűrbe. Föld az otthon, a fészek a fán, a barlang a hegyben, s a kuckó is az emelt ágy alatt. Föld. Éltető, erőt adó, tápláló, biztonságot adó, megnyugtató.

Magunk vagyunk a föld, ha nem félünk, szeretteinknek otthont teremtünk, meghallgatjuk s megvígasztaljuk őket, ha szomorúak.

Föld. Az édes, a megsebezhetetlen, a gyönyörű anyaföld. Ha magamban keresem, nem lelem. Kívülre nézek, kitekintek föld vesz körül mindenhol, föld energia. Mégsem látom, mégsem érthetem. Bemérhetem, de ürességet, fénytelenséget, zárkózottságot érzékelek.

Hagyom, hogy szárnyalljon velem az üresség, röpködjenek a gondolatok, elinduljon a gondolat alaposság, játékosság, pilleség, s fenttartsam magam az áramláson, a szellő szárnyán, ragyogáson.

Fénylényidegesség. Röpke gondolat, s szállok, repülök tovább az áramláson, belezuhanok a sötétségbe, az alaposságba, a messzeségbe, de nem látok, nem hallok, csukva van a szárnyam, zuhanok, belehalok, a sötétség mágus uralmába.

De valóban számít ez? Halál és születés? Ritmikusan ismétlődő periódusok az elme mögötti fejlődés útján, s a vége mindig ugyanaz, mint a Nap, amely felkel, majd lemegy. De mi van mögötte? Még mindig kérdem, s válaszom rögtön lelem lényem legsötétebb rejtekeiben.

Semmi sem.

Fény és árnyék a dualitás, az egység szétválása, egymással ellentétes, mégis összetartozó elem. Egyik sincs a másik nélkül, hiszen egyek, s vonzzák egymást mint a mágnesek, amolyan egyvelegek.

Igazi műremekek.

Képek:

http://www.usageorge.com/Wallpapers/Scenery/wallaper/Blue-Planet-Earth.jpg

http://www.geos.ed.ac.uk/homes/tcrowley/earth.jpg

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás