»

Sokszor van úgy, hogy valakit többre tartunk magunknál, talán kicsit irigységet is érzünk, hogy ő jobban csinálja, jobban boldogul a mindennapokban. Aztán közelebb engedjük, s kiderül, hogy ő is csak ember, s észrevesszük a hibákat is, amik ugyan tükrök, s ha ez nem sért minket, saját nagyszerűségünk is végre tudatosul, s felszínre kerül. Mert lehet valaki IQ bajnok, ha az érzelmi intelligenciája hagy kivetni valót maga után. S az én értékrendemben a hideg logika kevés. Mert a szív a főnök, nem az agy.

Mert kiben bízhatunk legfőképpen, ha nem a saját önvalónkban, s annak kivetülésében, fizikai és sokszintű testeinkben? Olvass tovább »

Kipróbáltam a napokban a kavitációs zsírbontást, mert úgy éreztem, a második gyermekem születése után megállt a hasamon egy réteg zsír, s valahogy nem akar lemenni. Ezért vettem egy kupont, s bár beugrott, mikor elsőre nem tudtak fogadni aznap, hogy egy bizonyos barátnőmnek kéne ajándékoznom, mégis elmentem pár nappal később.

 

A masszőr rögtön azzal indított, hogy az első alkalom semmit sem ér, ez csak arra jó, hogy megismerjem a módszert, aztán bekente a hasamat, s “bontani” kezdte a zsírt egy géppel. Beszélgettünk, meg tudta mondani hány éves vagyok, s azt is, hogy ez a korom miatt van, hogy nem megy már olyan pikk-pakk le rólam a háj.

 

Mikor eljöttem rendesen fejbe vágott ez az erőteljes elme programozás, amelyet ez az amúgy nagyon kedves, értelmes ember árasztott felém.

 

Egy helyi táborban azt mondták a gyereknek, hogy tisztán kell tartania a szívét, s nem szabad beengedni a a rosszat, az ördögöt. Ez a gondolat viszont megzavarta, s azóta azon töpreng, hogy hogy tudná távol tartania magától, hiszen állandóan beszél hozzá, s ő nem akar rossz lenni.

Szabad vajon ilyet mondani egy gyereknek? Hiszen a kisgyerek szíve tiszta és őszinte. Olvass tovább »

Mátrix energetika. Nagyon foglalkoztat a gondolat. Két könyvet olvasok, szinte egyszerre ugyanattól a szerzőtől, s hálás vagyok érte, mert ez a fajta információ  amolyan hiányzó láncszem volt az életemben.

Nehezen tudunk elszakadni a fejünkben zajló gondolatoktól. Van, aki azt hiszi, enélkül szinte nem is tudna élni. Aztán egy kényszerítő betegség hatására, le kell mondania jó néhány információ forrásról, újságról, könyvekről, olvasásról, s össze záródik belső csöndjével. Kifejezni sem tudja magát már könnyen, így egyre kevesebb emberrel érintkezik.

S amikor éppen blokkolni igyekszik az agyát, miközben beszélni próbál, s beugrik az utasítás, de hát nem megy, mit erőlködsz, végre meghallja a kívülről jövő mondatot: ne mondogasd, hogy nem tudok beszélni, hiszen akkor erre utasítod az agyad.

Richard Bartlett erről is ír a könyvében: minden hiedelmünknek van egy úgynevezett morfogenetikus mezője, s létezését azzal erősítjük, hogy még több félelmet, rossz gondolatot teszünk hozzá.

Nagyon megfogott még az a gondolat is, hogy ha azért táplálkozunk egészségesen, hogy ne legyünk betegek, gyakorlatilag a betegség mint félelem morfikus mezejét erősítjük.

Életünk lapjai, avagy napi rizs, vagy rizsa a csipet csapatról, viccesen tálalva.

Itt található.

Mert a tyúkokkal együtt már 15-en vagyunk. Ajsa így kezdi az imáját minden este:

Kedves Istenem! Kérlek vigyázz mind a 15-ünkre, különösen a tyúkokra.

Mert ők szentek és felettünk állnak.

Hiszen mindennapi tojásunkat is megadják, ellentétben a többi romboló, terrorizáló állatunkkal, holmi ebekkel, nyúllal és macskákkal.

A címet mintha diktálta volna valaki. Arról akartam írni, hogy miről is szól nekem ez az évkezdet, s leírtam ezt a sort. Ezért cím lett belőle. Időközben rohamot indított ellenem kisebbik gyermekem, s mintha egy hajón ülnék, viharos hintaszéken, gyerekzsivalyban igyekszem összeszedni a gondolataimat.

Tegnap is hasonló volt a helyzet,  mégis megszületett egy másik írás, egy különleges helyről, ahol a napokban jártam. Tisztulásra vágytam, töltődésre, s itt teljesült a kívánságom. Talán mert családállító barátnőmet látogattam meg, aki az idővonalak szakértője, s tudja, hova kell “elvonulni”, mikor már minden veszni látszik.

Január kicsit mumus is a saját idővonalamon, valahogy mindig akkor történt valami rossz több éven keresztül. Idén nem akartam energiát adni neki, de az ellenállás is sűríti, megteremti, bevonzza a kellemetlenséget, így autót javíttathattunk, váratlanul, saját költségvetésünkhöz mérten, nem kevés pénzért. Mégis sikerült sok jót is észrevenni az egész helyzetben, kapcsolódásokon, s bár rosszul indult, mégis jól jöttünk ki belőle. Olvass tovább »

Elengedtem embereket, gondokat, az anyagi helyzet okozta kérdőjeleket, s végre megint maguktól történnek  a dolgok.

December 12-én, harmónikus, kiegyensúlyozott napom volt. Eszembe is jutott, hogy ugyanez a nap lesz, 21-e is, számmisztikai értelemben, aztán utólag találtam egy felhívást, arra a napra, amelyben világ meditációra hívták az embereket.

Olvass tovább »

Ha elképzelünk valamit, de valamiért mégis tartunk tőle, még ha nem is tudatosan, de valahogy akadozik a dolog, ideje elgondolkodni azon is, hogy mi bajunk van az új dolgok, tapasztalások befogadásával.
Például, sokan úgy élik meg bánatukat, örömüket, hogy vásárolnak, egy ruhát, könyvet, kiegészítőt, apróságot, bármit, amiben örömüket lelik. Ha ruhát vesz az ember, azt szívesen felveszi, örömmel gondol rá, hiszen valami új szín, ezáltal jóérzés került az életébe.
A könyvek szintén egy egész más világ történeteit, tapasztalatait hozzák el, megint csak valami új dologba csöppenünk. Akkor miért félünk az újtól,  a változástól?

Olvass tovább »

Tudatosságról szól a móka, de valójában elég ez? Figyelek, figyelek, de ha nem vagyok eléggé jelen, benne az adott pillanatban, akkor ez inkább sodródás, mint valós tapasztalat.

Van aki agykontrollal csodákra képes. Csupán azáltal, hogy használja az elméje erejét. Nem veszti el magát a részletekben. Ha valami nem megy, egyszerűsít. Mert a megoldás ez: tesz érte, hogy a dolgok változzanak. S mivel képzeletünk határtalan, hát szárnyra kap, s együtt repül az áramlattal.

Olvass tovább »

Szeptember, új tanév, számunkra Az iskolakezdés. Nemrég még baba lányom már első osztályos lett.

Iskolaotthonos rendszerben tanulunk, mivel nem volt más, itt helyben, s a tanítónéniknek is új helyzet van. A padok sem szokványosak, hárman ülnek benne, alakját nem tudnám meghatározni.

Egyik nap a padtársakról kérdeztem a jányt:

– Kivel ülsz egy padban? 

– Egy kisfiúval, meg egy külföldivel. -jött a válasz hirtelen nemzetközi ismereteket szerzett, Erdélyt megjárt gyermekem szájából.

Mint minden településnek, a mienknek is vannak részei. Iskola csak egy van, óvoda viszont három. S a másik óvodából érkezők, számára már külföldieknek számítanak.:)

 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás