Nem szépelgek, sosem volt szokásom. Írom, ami eszembe jut. Bár az utóbbi időben, vissza fogtam magam. Egy, amolyan utolsó vizsgára koncentráltam, nem átvitt értelemben. De a gépezet valahogy mégis hibát jelzett, már menet közben, mert támadó egók, butaságokban, igazukban hitüket erőltető, tévúton bolyongó emberek, amolyan összjátékban, végül nem adták meg a lehetőséget, hogy túl legyek rajta, s csak az egyik része sikerült a vizsgámnak.
Mikor a dolgozatom lehúzták, felkaptam a fejem, s nem akartam vizsgázni menni. A mátrix jelzett, hogy vmi vészterhes közeleg, de a konzulensem igyekezett megnyugtatni, s vizsgára küldeni. Nem engedtem a tudatnak, elmentem vizsgázni, s mint valami rossz vicc, olyasmiből nem engedtek át, amire a legkevésbé sem számítottam, mintha néhány kis kobold a háttérben, csak azért is megtréfálni akart volna. De a tréfájuk keservesre sikerült.