A jósnők és a jóslás lényegét kérdőjelezte meg egyik nap egy barátnőm.  Szerinte ugyanis nincs értelme annak, hogy valaki egy jósnő jóslatai alapján élje a a mindennapjait, mert már befolyásolva van. Ő abban hisz, hogy éljünk a mának, éljük úgy a napot, mintha az lenne az utolsó az életünkből.

Kapizsgálja a lényeget, gondoltam magamban, de a jóslásnak is van értelme.

Például abban, hogy változtatni tudjunk. Ha negatívat jósolnak, azt át lehet fordítani pozitívra többek közt, mert a jövő képlékeny, változtatható. S gyakorlatilag egy profi jós, nem jövőt jósol, hanem irányt mutat. (Pl. Ő>>) Lehetőségeket. Azt is elmondja, hogy mi az, ami akadályoz azon a ponton, min kéne változtatni, amit a múltból hozunk, s befolyással van a jelenünkre is. A jövőről nem is beszélve. Tehát van értelme a jóslásnak, ha le tudjuk szűrni belőle a lényeget: jelen pillanatomban, lelki állapotomban a kollektív tudat ezt a lehetséges jövőt képezi elém, e felé tartok. Ha nem szeretném, hogy mindez megvalósuljon, mert nem tetszik ez a verzió, el kell kezdenem változtatni a dolgaimon. Többször veszek mély levegőt, és  figyelek befelé, nem bántok a szavaimmal, tetteimmel másokat, magamat sem, nem mondom, h jaj de …vagyok, észreveszem, ha így teszek, nyakon csípem a rossz gondolatot, s akár egy agykontrollos töröl töröl-el kitörlöm a gondolataim közül. S ha nem tudok szabadulni mindettől, keresek egy théta healing gyógyítót pl. itt>>

Nem kritizálok, s nem hibáztatok. Magamat sem. Elfogadom, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Ha döntési helyzet elé kerülök, azt kívánom, hogy legyen úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. Elfogadom, hogy az Univerzum sokkal tökéletesebb megoldást tud a kérdésemre, mint amit én választanék. Elengedem a megoldást, ezzel, hogy kimondom, legyen úgy ahogy mindenkinek a legjobb. Mert mindig jobbat hoz, mint amit remélni merünk.

S akik valóban jósolni tudnak, szerintem csodálatra méltó emberek. Mert rá tudnak hangolódni valamire, ami még sokaknak nem megy, s meg tudják mutatni a bolyongó léleknek, hogy melyik irányt válassza ezen az állomáson. Ha tetszik, megvalósul. Ha nem tetszik, ébredésre sarkall. Tudatosodásra. Jelenlétre. Amiről a barátnőm is beszélt, a mostra. Hogy megtanuljuk élvezni az adott pillanatot.

De ahhoz, hogy úgy éljük meg a napot, mintha az lenne az utolsó, nagy erő kell. Hiszen minden pillanatot élvezni kell, s jelen lenni. Akár takarítás, adatrögzítés vagy egyéb monoton munka közben is. Na ez az, amit még tanulni kell. De az első lépés, hogy egy nagy levegővétellel, eszünkbe jut. Jelen vagyunk. Ebben a pillanatban itt és most. Lélegzünk. Szolgálunk, hiszen azért jöttünk a Földre, hogy segítsük a tudatosságot kibontakozni, segítsünk egymásnak felismerni Önnön Isteni nagyszerűségünket.

Nem hiszek a vallásokban. A krisztusi fényenergiában hiszek, amely mindannyiukban benne van, s amely nem azt kéri tőlünk, hogy bálványozzuk, hanem hogy felismerjük önmagunkban. Jézus példát mutatott, azért, hogy felismerjük, erre mi magunk is képesek vagyunk. Mert nincs olyan, hogy van Isten fia és vannak a többiek, a birkák. Mindenki Isten gyermeke, aki ezen a földön létezik. Van aki már felismerte ezt, s hallhatatlan, van akiben még csak ébredezik a fény tudat. Mert ideje van az ébredésnek.

« »