Szellős gondolatmenet. Levegős. Kisöpri belőlem a felgyűlt gondolatfoszlányokat. Valami szépre gondolok. Becsukom a szemem, még jó hogy tudok vakon írni, s gondolok. (Micimackó gondol gondol.)
Egy vízparton ülök, kéklő óceán, de lehet hogy tenger ez, s a szél a hátára vesz, s mostmár egy felhőn csücsülök, s nézem a kéklő eget. Alattam a tenger, felettem az ég, milyen idézet ez? Nem ugrik be, de jobb is, hiszen nem kellenek most a gondolatok. Jelen vagyok. Felhő vagyok. Jaj, de nem, mégsem, hiszen a szélről akartam írni, széllé válni, levegővé. Nem válhatok azzá, ami már vagyok, súgja egy gondolat. Levegő. Levegő jegy. Az vagyok, ebben születtem szellő, fuvallat, légáramlat vagyok.
A szél ereje. Ez lennék én? Lefújok mindent az ágakról, s ha megharagszom, vihart keltek, haragosan lesöprök mindent, ami elfáradt, elnehezült, tombolok, orkánba, hurrikánba hevítem dühöm, aztán elcsendesedek. A megfáradtakat megcirogatom, a kimelegedetteket lehűtöm. Lágyan fújok, fujdogálok, átáramlok mindenen, körbejárom a világot, s újra kezdem szellőtáncom, amikor csak tehetem.
Képek:
http://howto.digitalchocolate.org/guest-images/marlin-harms/marlin-harms-windy-cove-1600X1100.jpg
http://cafnr.missouri.edu/news/storm-team.php
