Hozzászóltam egy kérdéshez az agykontroll csoportban, arról írtam, hogyha valaki egy másik emberrel való beszélgetés után, aki még közel is áll hozzá, vagy esetleg a főnöke, fáradtnak, feszültnek érzi magát, és nem tudja kiverni az illetőt még jó ideig a fejéből, folyton rá gondol, az attól lehet, hogy összekapcsolódik vele energetikailag. Mindezt nem tudatosan teszi, de akaratlanul is érzékeli, hogy akivel kapcsolatba került, kevesebb energiával rendelkezik, és elkezdi tölteni a saját energia rendszeréből a másikat. Mivel ezt nem a semleges Erőből, fényből, és a jelenlétet megtartva teszi, így nála alakul ki egy energiahiányos állapot, amitől feszült, rossz kedvű lesz, és nem tudja kiverni a fejéből energia rablóját. Ez ennyire egyszerű, nem kell túlragozni. Ha az illető valami szomorú dolgot oszt meg vele, ő pedig nem marad a jelenlétben, hanem együtt érez vele, szintén lecsapolja magát, s automatikusan tölti a másikat a saját energiájából. Lemegy ő is “csökkentett üzemmódba”. De ezzel nem segít. Olvass tovább »
»
Előbb a ruhahalom kellős közepén állva végig futott rajtam a gondolat, hogy ez mennyire gáz, hogy így néz ki. S hozzá jött is a következő gondolat, akkor velem komoly baj van, ha ilyen rendetlenség van körülöttem. Mert én alapvetően rendszerető vagyok. De akkor is, néggyel szemben nincs esélyem.
A gyerekekben ez fel sem merül, ha belegondolok, ők a legnagyobb lelki nyugalommal játszanak a legnagyobb rendetlenség, játékhegy tetején is. De miért van az, hogy belőlem viszont szorongást vált ki: velem van a gond, ha rendetlenség van körülöttem? Olvass tovább »
És elkezdődött. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy meg szeretném jobban ismerni, kicsit a théta healing tanulmányaimból is hiányoltam. Úgy éreztem, hogy valami még hiányzik, nem mélyültem el igazán, mélyebbre kell mennem. Így akadt utamba, egy olyan ember által, akinek tetszett addigi külvilág felé mutatott embereknek segíteni akaró tevékenysége, hogy hivatalosan fogalmazzak. Hiteles volt a szememben. Addig. Aztán elvégeztem a kezdő tanfolyamot nála jó sok pénzért, és elszomorodtam. Csak az üzletről szólt. Nem lettem beljebb. Nem kaptam semmi olyan kézzel foghatót, amit hiányoltam. Átverve éreztem magam jó néhány társammal együtt. Maradtak a könyvek, amikből sokat tanultam ugyan, de úgy voltam vele, mint ahogy sokan az agykontrollal, nem könyvből akarom megtanulni, mert az nem ugyanaz, hanem a gyakorlatban, olyan embertől, aki ennek már mestere.
Így találtam rá egy másik hipnózis oktatóra, aki a kezdő tanfolyamát is az előző oktató díjának egy tizedéért tartja, pedig tudása jóval nagyobb, 25 éve foglalkozik ezzel. Talán ettől tekinti hivatásnak, s nem üzletnek, azt, hogy másokat is megtanítson erre a technikára, s megvan benne a segíteni akaró szent alázat, ami a másik oktatóból hiányzott. Ő csak a még több pénzt látta, minden egyes hozzá fordulóban. Nála ez nem a segíteni akarásról szól már, a jobb világ teremtésről, a kollektív tudat tisztításáról, őt elvitte a hatalom, siker, csillogás, pénz, elme bűbája. Rabul ejtette a káprázat világa.
Vigyázni kell nagyon erre, mert hiába a sok tisztító, tudat emelő technika, mégis könnyű elcsábulni, s nagyot lehet, akár pofára is esni végül, mert az az állapot már nem a tudatosság, az önvaló állapota, hanem a káprázaté, ami nem valós, és hiába a sok pénz, egy pillanat alatt szerte tud foszlani. Egy szemvillanás alatt.
Semmi sem az enyém. Még én magam sem. Ezt csak az elme akarja elhitetni velem, hogy van bármim is, hogy legalább saját magamat birtoklom. De minek is birtokolni bármit? Hiszen mindenem megvan. Mert vagyok aki van. És a van-ságban minden és mindenki benne van. Velem együtt. Ha jelen vagyok, tudatában vagyok, minden amire tapasztalásaimhoz szükséges, azonnal megvalósul. Mindebből más csak annyit lát, hogy jó időben jó helyen vagyok. Pedig ez nem mázli kérdése. Csupán csak engedd meg önmagadnak, hogy jelen légy a van-ban, és te is megtapasztalod.
Lélegezz. Légy tudatában a lélegzésednek. Figyeld, ahogy beszívod a levegőt, érezd a melegét, hidegét, érezd, ahogy beáramlik, és ahogy megemelkedik a mellkasod hasad, majd figyeld, ahogy besüpped, és kiáramlik a levegő az orrodon keresztül. Figyeld a légzésed: be aztán ki, engedd ki lassan a levegőt. Miközben lélegzel, légy tudatában a testednek, ne kívülről figyeld magad, hanem belülről, légy tudatában belső testednek, s továbbra is csak a légzésre figyelj. Belégzés, érzet belül, kilégzés, has besüpped. Érezd belső testedet. Ha figyelsz erre a néhány dologra, a jelenlét állapotába kerülsz. A gondolataid kikapcsolnak. Belülről figyelsz kifelé, miközben egyre jobban tudatára ébredsz valóságodnak. Építsd be a mindennapokba.
Lélegezz és pihenj. A zavaró gondolatok helyett, a légzésre figyelj. Ha elméd bekapcsol, zakatolni kezd, és eszedbe jut sok szorongást, problémás gondolat, vegyél egy nagy levegőt, s lélegezz bele. Folytasd, amíg a gondolat meg nem szűnik, szét nem pattan mint egy szappanbuborék. A jelentősége is ennyi, úgyhogy nyugodtan engedd el. Csak a légzésedre figyelj, és a belső testedre. Tudom a következő gondolatod az, hogy de hát a probléma…engedd át magad a lélegzésednek, engedd, hogy elméd elcsendesedjen. Lélegezz, s hagyd, hogy az Univerzum tegye a dolgát. Ha elcsendesedsz, s csak a légzésedre figyelsz, belső tested tudatában, a válasz hamarabb megérkezik a megoldással, mintha órákig fárasztanád tested és lelked a gyötrődéssel, elkeseredéssel.
Az Univerzum gondoskodik rólad. Ha hagyod.
Théta healing, hipnózis, ez a két technika foglalkoztat mostanában a tudatos álom mellett. Ezek a fő irányvonalaim, amin haladni akarok. No meg persze a merkaba, mert ez az, ami mindenen átsegít. Tovább görget, szó szerint, ha megállnék egy helyzetben. Nemrég egy NLP technikát bemutató könyvben is a pörgetős módszerről olvastam, ha valamiben elakadnál, régi, bántó helyzetek, ha eszedbe jutnak, vagy úgy érzed, nem tudsz továbblépni régebbi sérelmeken, akkor fogd, és pörgesd meg, képzeld el, hogy forogni kezd, gyorsítsd fel, lassítsd le, ahogy jól esik. De építhetsz rá egy merkabát is, hiszen az is megforgatja. Van egy agykontroll technika is erre: képzeld el filmként, rakd ki egy vetítővászonra, aztán tekerd vissza, játszd le visszafelé. Kicsit továbbgondolva, a szereplőket is átalakíthatod akármivé, képzelj a helyükre rajzfilmfigurákat, a hangjukat is átalakíthatod gondolatban, lényeg, hogy minél viccesebb legyen, aztán tekerd vissza. Játszd le visszafelé, vagy fejjel lefelé is elképzelheted az egész jelenetet. Addig csináld, míg sikerül igazán jót nevetned rajta, így bármikor eszedbe jut újra, a vicces kép is be fog ugrani.
Egy másik érzelmi teremtéshez kapcsolódó gondolatsor: Olvass tovább »
Van aki kiakad, vagy csak fennakad néhány szón, vagy egy hangon, hogy halljon, inkább lemerül,
Fejetlenül menekül, sötétbe ásva, tapogatózva, vízért kiáltva, átkokat szórva, csendje nélkül, békét nem találva.
Áldozat lett, nem áldja magát, hibát talál, s feledi önmagát. Csak a test a rest, az ego a hunyó, az önvalóval nem törődik, megsértődik, elrejtőzik. Siet, harap, begubózik, nem hallja mit suttog a Mindenható.
Ereszd el, csak engedd el, válj egyé a valós fény világgal, a théta a lét, nem a lét a tét, mert léteztél mindig minden világban, valóság vagy, fénylő lélek, bocsáss el mindent, mi ideláncolt, s add át magad a végtelen fénynek.
Théta test: nem szomjazom, Théta víz: nincs víziszonyom. Théta test: nem éhezem, a théta feloldja minden sebem. Létezem, vagyok aki vagyok, megérkezem.
Több könyvet olvastam már a tudatos álomról, meghallgattam egy webináriumot is tavaly, nagyon ritkán már részem is volt benne, egy-egy pillanatra, de mégis hiányérzetem volt. Valami nem stimmelt. Mindegyik könyvben, sőt az előadáson is ugyanazt a technikát szajkózták, hogy emlékeztessem magam, hogy ébren vagyok, vagyis tegyem fel a kérdést, hogy most ébren vagyok-e vagy álmodom.
Tibethez régóta kapcsolódom, huszonéveim elején, majdnem tibeti szakon kezdtem a bölcsészkart, de végül az életjáték más lapokat osztott. A tibeti tanítók tudása mindig is vonzott, s találtam egy Tibeti Álomjóga című könyvet a könyvesboltban, amelyet egyszerűen nem tudtam nem megvenni. Mert ha valakik, akkor ők biztosan tudják, úgy gondoltam, hogy mi is kell a valódi álmodáshoz. Olvass tovább »
Kapizsgálja a lényeget, gondoltam magamban, de a jóslásnak is van értelme.
Vagyok. Önmagam teljességében létezem. Miben tudnám segíteni a felébredést? – ugrik be gyakran ez a kérdés
Talán azzal, hogy leírom, a jelen pillanat van. A most van.
S hogy érem el? Kikapcsolom a gondolatokat? Olvass tovább »
Érdekes tapasztalásban volt részem a minap. Feltettem egy kérdést, ötletelni hívtam az embereket, reméltem szárnyalni fog a fantáziájuk, ehelyett szinte mindenkinél a logika, vagy a fájdalomtest, vagy egyszerűen csak az okoskodó agyfélteke okfejtése volt az első reakció.
Ez a baj ezzel a világgal, jutott eszembe kicsit csalódottan. Nem merünk álmodni, nem merjük gyermeki énünket szárnyalni hagyni. Mert ha ugyanezt a kérdést, gyerekeknek tettem volna fel, valószínű zseniálisnál zseniálisabb megoldások születtek volna.
S hogy mi volt a kérdés? Hogyan győzzük le a penészt a házban, agykontrollal.
Már hallom is, ahogy benned is kedves olvasó, felhördül a bal agyfélteke: Olvass tovább »