A gyermekrák alapítványt interjúvoltam meg a minap a kerekegeszember keretein belül, s miközben az előző bejegyzésemet írtam, a halál mint olyan, megkérdőjelezésével, eszembe jutottak a nagyon beteg gyerekek.
Nem vonom vissza, továbbra is azt állítom, hogy a halál csak egy belénk táplált, megerősített illúzió, amiben sajnos, nagyon sokan hisznek. Ezért történik meg.
Ha egy kicsi gyerek lesz pl. rákos beteg, ugyanúgy lecke a környezetében élőknek, mint neki saját magának. Az ő tapasztalati útján, valamiért ezt a dolgot, születése előtt felvállalta. Nem alakul az csak ki úgy, mint a nátha, amit elkapott valahol. Minden összefügg. S még a megfázásnak is megvan a maga jelentése.
Lecke a családjának, hogy képesek-e magukban felébreszteni a gyógyítót, s szeretetükkel mindent megtenni azért, hogy felépüljön az a csöppnyi lény, vagy elvesznek az önsajnálatukban, s ha elvesztik a gyermeket, még jobban sajnálják magukat.
Nincs olyan, hogy halál.
Ezt csak mi találtuk ki, emberek, valamikor régen, s újra és újra el hisszük.
A lélek, ha szabadulhat, főleg egy beteg test fogságából, megkönnyebbül, hiszen egy leckével kevesebb, lelki ellenőrző könyvében kipipálhat egy újabb kis ablakot. De a hátra maradottak? Akiknek szinte eszét veszi, a fájdalom, s az elmúlástól való félelem? Velük mi lesz?
Ez az ő leckéjük, ez a fájdalmas tapasztalás.
Ha tovább tudnak lépni, akár segítséggel, az élet előbb-utóbb megjutalmazza őket, s kapnak valakit, aki pótolni tudja az űrt, amit az a kicsi gyermek elvesztése okozott.
De ha tudatosakká tudnak válni, azt is érzékelni tudják, hogy mennyivel könnyebb már annak a léleknek folytatni az útját, mint egy beteg testben, szenvedni, kínlódni naphosszat.
Ha a hitünk elég erős, márpedig hegyeket tud megmozgatni, akkor pedig képesek vagyunk meggyógyítani, vagy megtalálni a módját, hogy mások meggyógyítsák édes csöppségünket.
A kérdés csak az, hogy mit választunk? A látszat világot, teli fájdalommal és reménytelenséggel, vagy a szeretet útját, ahol minden lehetséges. Higgyük el, hogy képesek vagyunk rá, képesek vagyunk gyógyítani is akár, hiszen az anya szeretete mindenek fölött álló, s ha a gyermek látja a hitünket, ő maga is bízni kezd, s meggyógyul. Csodák Vannak. A halál az illúzió.
Legutóbbi hozzászólások