Olvasgatok a szeretetről egy kiskönyvet, s közben ötletek, gondolatok, kavarognak a fejemben, amiket meg kéne valósítani, rendet teremteni, s aztán kikötök a Segíts magadon, Isten is megsegít gondolatnál. Mert hiszen erre valók a különböző tréningek, meditációk, technikák, amelyek persze nem véletlenül csöppennek utunkba.
Múlt hétvégén Kinga barátnőm, (lásd Magunkról oldal) családállítást tartott egy közeli kisvárosban.
Nagy élmény volt. Én eddig felszínesen ismertem ezt a techikát, hiszen egy állításon voltam csak, inkább az elméleti részével ismerkedtem időhiány miatt. Most viszont rászántam a napom, mivel Kinga a közelben tartotta, s nem bántam meg.
Mielőtt elkezdtük, ő zsályafüstölővel megtisztította a teret, érezhető volt a különbség, számomra legalábbis, gyertyákat is gyújtott, tartottunk egy induló meditációt, közösen, körbe állva, felmenőinkkel a hátunk mögött, sok generáció előtt meghajolva, tisztelegve. Meg is lepődtem kicsit, mert egyik üknagyanyám valamiért kiemelkedett a sorból, tisztán láttam az arcát még sokáig, s nagy nagy szeretetet küldött felém.
Aztán elkezdődött, az intenzív, belső, de kívülállókkal megélt mély folyamat. Mégsem volt senki idegen. Minden állító tökéletesen közvetített, reagált az adott helyzetre. Voltak nagy röhögések, és mélyről előtörő zokogások.
Én például a házunkra állítottam. A képviselő alakításától időnként a könnyem folyt a nevetéstől, mégis hatásos volt. Valami megváltozott, amit tehernek éreztem, súlynak a házon, az feloldódott, még ha nem is zárult le teljesen. Mert ez is kiderült, még nincs lejátszva, mondta Kinga, van még dolgom vele, egymással. De hát nem véletlenül lakom itt, mint ahogy semmi sem az. Dolgom van ezzel a hellyel, házlélekkel, s ezzel a környékkel, ahova hozott az élet.
Csatornák vagyunk mindannyian, közvetítő médiumok, s aki nem hiszi, menjen el egy családállításra. A világ legtermészetesebb dolga, ahogy az ember átveszi a képviselő szerepét, s aszerint cselekszik, viselkedik, mond dolgokat.
Az agykontroll úgynevezett sisak technikája hasonló, amikor bele nézhetünk a másik ember testébe, s meg tudjuk állapítani, hogy milyen betegséggel küzd, milyen a kedve, stb. Ott név és néhány adat alapján, el kell képzelnünk, itt pedig az állító érintése vagy kérése alapján belépünk az általa spontán megidézett élettérbe, berendeződünk a játékba, játékosként, átvesszük az illető szerepét, s tökéletesen alakítunk, anélkül, hogy valaha láttuk volna.
Csodálatos dolgok ezek. Akinek csoda hiánya van, vagy megerősítésre vágyik, hogy a világ nem csak annyi, amennyit kézzel megérinthetünk, szemmel láthatunk, ajánlom figyelmébe ezt a technikát. Már csak hit erősítőnek is.
