Nemi vagy másnéven szakrális Csakra.
Érzékiség, bőség, az élet élvezete, érzelmek, szexualitás.
Ha nem folytjuk el az érzéseinket, urai lehetünk testünknek és saját életünknek. Mert lehetünk mártírok de lehetünk uralkodók is, ha odafigyelünk az érzéseinkre, s tudatosan megéljük őket.
Senki sem várja el tőlünk, hogy szenvedjünk, s vajon nekünk jó-e a kesergés? Az önvaló, a belső én sosem kesereg, csak létezik, él, s áthatol mindenen, egy a végtelennel, és az Univerzummal.
Figyeld meg magad, amikor szomorú vagy: vannak a gondolatok, és vagy Te. A gondolat nem te vagy. Független tőled. Akkor miért keseregsz? Miért vagy szomorú? Ha mindenáron gondolkodni akarsz, nézd meg más oldalról is ugyanazt a bánatot. Járd körbe. Ugye, hogy már nincs akkora súlya?
Miért ártanál magadnak megbetegítő, csakrát elzáró kesergéssel, szomorúsággal?
Nehéz az élet? Tudtad, hogy a problémák lehetőségek? Azért, hogy ha megoldasz egyet-egyet belőlük, lásd, milyen nagyszerű vagy? Emlékezz erre az erőre, amikor túl jutsz egy-egy nehézségen, s legközelebb, ha újabb megoldásba fogsz, már kétszeres erővel fogod még ügyesebben megoldani. Csak figyelj oda rá.
S hogy még könnyebben tudatosítsd: narancssárga gömbként képzeld el az alhasad csukott szemmel, s lásd ahogy a gömb közepén, egy gyertya világítja meg. Fényes, ragyogó narancssárga gömböt képzelj el, amely egyre fényesebb és fényesebb, minden egyes belégzéssel. Kilégzéskor pedig távozik minden bánat, szorongás, keserűség, amely nehézzé, borongóssá tette a mindennapjaidat.
Ne feledd, ez az egész csak játék. Ne vedd túl komolyan, hiszen teremteni jöttél a Földre, nem pedig szenvedni.
Legutóbbi hozzászólások