A rovat bemutató oldalán már két példáról írtam saját szimbólumrendszeremből, a rigó, mint megerősítés, és a madártoll, mint hiábavaló, felesleges cselekvés jelzésről.

Május van, akinek van kertje, és szeret ültetni, növényekkel bíbelődni, már túl van az ültetések nagy részén, már amennyire az idő engedi.

Mivel sokat esik az eső, előbújtak a meztelen csigák meg persze a házas fajtáik is. Nem a kártékonyságukat szeretném részletezni, hanem a szimbólumrendszerembe  illesztem őket, s megkeresem a jelentését, az én világomban.

Létezésük egészen addig nem zavart, amíg magam is kertészkedni nem kezdtem, de egyik évben “rohamos” megjelenésük miatt, megundorodtam a káposzta termésünktől is, így az összeset a nyuszinknak adtam.

Rengetegen vannak, nyálkásak, a macskáknak hiába kínálgatom, nem akarják megenni, tyúkjaink nincsenek.  Vajon mivel vonzom őket be? És már hallom is a választ: a káposztáimmal:) Igen tudom, nekik is szükségük van egy területre, ahol létezhetnek, ehetnek, csúszkálhatnak, még ha ezt az én növényeim kárára is teszik. De ha minden a saját teremtményem, hiszen én teremtem a magam világát, akkor a csigáknak mi szerepük van benne?

Ha rájuk nézek, nincs jó érzésem, nem tölt fel a látványuk, kifejezetten a meztelen csigáké.  Kártékonyak, megrágják a fiatal hajtásokat, számomra hasznos növényeket.

A rendszeremben valami kellemetlent fejez ki, s bár az esőt szeretem, mostmár kicsit soknak érzem, hiszen szinte állandóan esik, a meztelen csigák, a ködös, párás, esős, nyirkos időhöz kapcsolódnak. Rossz idő, borús hangulat, leképződés: ház nélküli puhatestűek. Gerinctelenek.  Az eső nem mossa el őket, csak még jobban előhozza.

Azt mondják kutyáink, macskáink lelkei sem önálló egészek, hanem lélek darabok. A csigákat is valami ilyesminek tudom értelmezni. Pici  gondolatfoszlányok, alacsony rezgésszinten.

Igen, ha a kertet is állandó magas rezgésszámon tudnám tartani, biztos nem látnék többet egyet sem. De ahhoz előbb az időjárást kell egyensúlyba varázsolnom.

« »