Valamiért most úgy hozta az élet, hogy a kedvenc sablon kezelőm rejtelmeiben mélyedhetek el D. Bikfalvi Móninak dolgozva. Munka, haladás, rejtélyek feltárása, ez jellemzi most a wp felületekkel végzett mindennapjaimat.
Bele gondoltam, régen azokat a munkákat untam meg leghamarabb, amely már nem tudott újat mutatni:
pl. krupié koromban a black jack, póker, rulett egy idő után kevés lett. Lett volna még más játék is, de azt ritkán oktatták, mert kevesen is játszották, s így robottá, megszokottá, unalmassá vált. Nem beszélve a fárasztó éjszakázásról. Fizetni pedig nem tudtak annyit, hogy megérje áldozatot hozni.
Az irodai munkáim sem a kihívásról szóltak, főleg ha a munka abból állt, hogy az adminisztrációs rendszert kellett rendben tartani, telefonokra válaszolni, kávét, teát főzni, rendelést intézni.
Újságíró lettem, elvégeztem az egyetemet, gyakornokoskodtam, vagy élesben dolgoztam több helyen, jegyzeteltem, rohangáltam, telefonáltam, felvettem, vágtam, még ha először teljesen kínainak is tűnt néhány vágó program felülete. Később meg már messziről megismertem az őőőő-t hang formátumban. Jellegzetes alakja volt.
Szóval, kell, hogy a munka, amit végzünk, lelkesítsen, érdekeljen, mert másképp nem jutunk egyről a kettőre. Figyeljük magunkat munka közben, vagy akár munkakeresés közben is. Ha befelé figyelünk, jönnek a válaszok, bízzunk magunkban.
Tavaly ősszel lett volna egy internetes, távmunkás, ügyfélszolgálatos munka lehetőségem, ígéretem, de hónapokon keresztül kellett volna feljárni Pestre, betanulni, a gyerekre vigyázást elvileg biztosították volna, de egyáltalán nem volt biztos, hogy a negyvenből, ahova bekerültem, abba a húszba is bekerülök, akinek tényleg munkát adnak, s nem csak ügynöknek szánnak, aki majd hozza az ügyfeleket. Visszaléptem, anyagilag nem akartam kockáztatni, hiszen a feljárás is pénzbe kerül, s a fiamat sem akartam idegenekre bízni. Ha mégis összejött volna az a munka, most nem tudtam volna ebbe a mostaniba belecsöppenni, ezt biztosan tudom.
Van úgy, hogy ki kell várni, s ha az érzés azt mondja, ne már, hagyd ezt inkább, valami jobb vár a kapun túl, akkor hallgassuk meg, figyeljünk rá. Ha bizonytalanok vagyunk, beszéljünk róla, kérjünk válaszokat a tudat felettinktől, akár este agykontrollos pohár víz technikával, vagy a dudus.hu kártyáitól is kérdezhetünk. Az írás is segít, írjuk le előnyeit, hátrányait a lehetőségnek, s mérlegeljünk. Aztán pedig aludjunk rá egyet.
Nekem a kivárásos módszer vált be eddig a legjobban. Mindennek megvan a maga ideje.
Tehát ha nem szereted a munkád, vagy épp nincs, olyat keress, ami lelkesít, érzel benne lehetőségeket arra, hogy tágítsd a határaidat, bővítsd az ismereteidet, de csak olyasmivel, ami tényleg érdekel is.
Legutóbbi hozzászólások