Egy cseppben benne van minden. A víz összes tulajdonsága, a tenger sója, zamatja.

Tenger: vízelem. Érzelem. Áradó, kifejező, átmosó, felüdítő, lehűtő energia. Ha csendesen hömpölyög folyó alakban, vagy csak áll, mint egy tó, lakhelyet biztosít a vizi életnek. És élettelennek. Városok, hajók vannak víz alatt. Kihalt, elcsendesedett létformák.

Hozzá tartozik életünkhöz, létezése természetes, mégsem vigyázunk rá eléggé. Magunkban sem. Ha tisztán tartjuk, éteri tisztaság áramlik az életünkbe. Szervezetünk több, mint fele víz. Könyvek sokasága szól a vízkristályról, amely minden érzelmet megjelenít. Programozható is. Egy szeretetteljes gondolatokkal telített pohár víz, gyógyító erejű is lehet.

A tenger magába ömleszt minden mocskot, amellyel az emberi kéz szennyezi. Mégis gyönyörű. Sziklát alakít, partot mos, tombol, ha megharagszik, s elnyel mindent, mi nem a felszínre való. De mélysége vajon hova vezet? Mi van a Bermuda háromszögnél? Egy átjáró? S milyen lények lakják, akikről még sejtelmünk sincs? Hiszen csak a média sugallta valóságot ismerjük. De mi van, ha a szirének, hableányok valóban léteznek, mi van, ha a Génrejtek (Sanctuary) című sorozat nemcsak mese, hanem valóban léteznek a filmben abnormálisnak nevezett különleges lények, mutációk. Hiszen a mutációról az iskolában is tanítanak. S tényleg a vízből jövünk? Egyes feltevések szerint eredetileg vizi lények voltunk.

Lényeg a lényeg, hatalmas erejét s tisztaságát magunkban kell megtalálnunk. S ha megvan, megtartani nem könnyű, de kellő gyakorlással a víz eszenciája a szövetségesünkké válik.

Kép: http://i195.photobucket.com/albums/z241/manofvision777/3d_landscape_20.jpg