Korlátok nélkül

Eltelt jópár hét, s időnként, mikor már majdnem folytattam előző írásomat, hiszen voltak újabb álmaim, mintegy válaszként fel-felbukkanva, de amolyan igazi AHA élményt egyik sem adott, valami mindig elterelt. Aztán meglett az áttörés,

és megint a Most hatalma c. könyv gyakorlati verziója segített: hiszen annyira pofonegyszerű ez, csak a sok gondolat, elme játék, elvisz, lefoglal szinte vakká tesz, s nem látjuk, ami ott van az orrunk előtt. Lényeg a lényeg: becsülni kell az adott pillanatot, hálásnak lenni, akármi is történik.  Akármilyen helyzetben is vagyunk, köszönjük meg, s lássuk meg ajándékait. Ne csak a rosszat lássuk mindig mindenben. Lássuk a szépet is.

Lassítsunk, s gondolkodjunk: jé, hiszen süt a nap, jé még vannak levelek a fán, nem a csupasz ágak látványa hangol le éppen. Jé, csend van bennem, nem zakatolnak lüktető gondolataim. Mert van még egy egyszerű igazság: hogy amit szeretünk, vagy szépnek látjuk, vagy hálásak vagyunk érte, annak energiát adunk, megemeljük a rezgésszámát, amitől pedig félünk, annak lecsökkentjük.

De ha még így is örülök azért, hogy van az a gépem pl. amelyik most rossz, és nem a hibájára gondolok folyton, akkor előbb-utóbb az ő rezgésszáma is megemelkedik, minél többször gondolok rá hálával és szeretettel.

Hülyeség lenne? Az egyéves fiam egyszer már megjavította spontán, s félévig hiba nélkül működött. Minden rezgés. Ha magasan tartjuk, töltekezünk a szeretet és hála energiájával, s minél többször emlékeztetjük magunkat rá különböző technikákkal, a dolgok változni kezdenek, életünk akadályai pedig eltűnnek. Maguktól.