Földelés

Tegnap itt járt egyik kedves barátnőm, s beszélgetésünk alatt előkerült Amorah Quan Yin: Szellemi Átalakulás És Öngyógyítás A Plejádok Fényküldötteivel, című könyvem. Több másik mellett, kölcsön akartam adni neki, de végül nem adtam, nem tudtam elszakadni tőle, s megbeszéltük, hogy most nekem van dolgom vele, de majd később, ha kiolvasta a többit, persze odaadom neki. Miatta is írom ezt a bejegyzést, hogy lássa, hasznos volt, hogy itt hagyta:)

A földelés gyakorlata

Első és legalább egy hétig gyakorolni való leckeként adja fel a könyv szerzője a földelés feladatát.

Lényege: lélegezzünk nagyokat, miközben képzeletben kiterjesztjük testünk határait. Figyeljük, hogy testünk melyik részén nem árad ki a lélegzetünk.

Tudatunkat irányítsuk a második csakrára (férfiak az első csakrára). Képzeljünk el egy csigavonalban tekeredő fényszálat, amely hozzákapcsolódik ezekhez a csakrákhoz. Érezzük a talajt a talpunk alatt.

Belső látásunkkal kövessük a fényszalag útját, ahogy elindul lefelé, belép a föld különböző rétegeibe, halad, halad lefelé, egészen a föld középpontjáig, ahol rögzül, letapad, lehorgonyoz.

Képzeljük el különböző színűnek fényszalagunkat, próbálgassuk a színeket, keressük meg a saját színünket. Figyeljük közben az érzéseinket. Melyiktől lett jobb érzésünk? Akkor az a mi színünk. Az adott állapotunknak megfelelő. Máskor választhatunk másik színt is.

Az előzőt engedjük el, és indítsuk újra a megtalált színnel a szálat, szalagot.

Van egy másik változata is ennek a gyakorlatnak: képzeljük magunkat fának, s lássuk, ahogy gyökereink lehatolnak a föld mélyébe, rögzítve bennünket minél mélyebben.

Naponta többször, hogy hatékony legyen, érdemes végigfuttatni magunkban ezt a gondolatsort. Helyzetekben például, amikor elbizonytalanodunk, földeljünk, s máris könnyedebben, magabiztosabban tudunk reagálni, az adott szituációra. Ha túlságosan légiesek, „elszálltak” vagyunk, akkor is fontos a földelést gyakorolni, nehogy tényleg elszálljunk.:)