Kollektív csiga, légy, pók tudat?

A meztelen csigák jelenléte is a kollektív tudattal kapcsolatos. Szerintem.

Amúgy meg külön kihívásként árasztják el a kertünket. Végtelenül lassú állatok, mégis egy idő után letarolnak mindent, ami hasznos lehet egy veteményes kertben.

Valami, ami nem mozdul, vagy csak borzasztóan lassan, de ha nem veszek tudomást a jelenlétéről, nem változtatok, jelentős kárt okoz.

Kollektív tudat, megint, ugrik be a gondolat,

ha nem változtatunk gondolkodásmódunkon, fenntartjuk, ezt a közösségi anyagias gondolkodású állapotot, szép lassan elpusztít mindent maga körül.

Egy nagy kollektív alacsony rezgésszámú energiaszint, amelynek erős a jelenléte, hiszen jó pár helyen hemzsegnek a meztelen csigák, időnként kivillámlik magából, ide-oda csap a kisemberek életében, még több nehézséget okozva. Pl. nehéz a megélhetés, de ő küld még valami egészen egzotikus agyszüleményű tartozásról értesítést, követelést, behajtással fenyegetőzést, hogy azt is, ami még éppen csak élhető szinten mozog az életünkben, élhetetlenné tegye, ellehetetlenítse.

Ráadásul ebből az állatból olyan méretes példányokat is láttunk, amire a Társam már azt mondta, hogy nem is csiga, hanem kígyó. De minél több az indulat, harag, bennünk, irányukban, annál több lesz belőlük. Vonzzuk őket tudat alatt, azzal, hogy ellenállunk nekik, s nem akarjuk, hogy megegyenek mindent, amit érnek.
Egyéni szintre bontva a csigák jelentését az én értelmezésemben: fáradt energiák, akik nem tudnak feloldódni, mert valahogy a mi rezgéseinkhez tartoznak. De ha még több zene vagy bármilyen jóérzést keltő dolog van jelen az életünkben, s ennek kellő teret adunk, figyelmet szentelünk, fenntarthatunk egy emelkedett rezgésszámot folyamatosan, akkor gyorsan felszívódnának, mert a közvetlen környezetünkre is kiterjed ez az emelkedett állapot, amely nem egyezik az ő komfort zónájukkal, s gyakorlatilag eltűnnének a közelünkből. Nagyon sok jóérzést kell bevinni a mindennapok tapasztalásaiba, s emlékeztetni magunkat rá, hogy a nagyobb változás kollektív szinten is beinduljon.

A legyek jelentése, zavaró jelenléte is elgondolkodtatott. Emlékszem kislány koromban, egy élelmiszer boltban sorban állva segítettem fel egyet-kettőt, amikor a hátára fordulva próbált vissza kerülni a talpára. Sajnáltam őt, és segíteni akartam. Eszembe sem jutott, hogy nincs joga élni, hiszen betegséget terjeszthet, mindent összemászkál, szemtelen, stb. Csak a segítségre szoruló pici élőlényt láttam benne. Az élet szentsége gyerek fejjel mindenek előtt való volt.

Felnőttként koránt sem szeretem már őket annyira, s miután lecsaptam légycsapóval egy újabbat, bár már nem zümmögött, mászkált össze mindent, de valahogy mégsem éreztem tőle jobban magam. Nem jó ez így, jutottam végül a felismeréshez, hiszen, ez is csak jelzés, amelyet észre kéne vennem, s nem az indulat oldja fel létezésüket. Hiszen csak újabbak és újabbak jelennek meg.
A legzavaróbbak akkor voltak, amikor az egyik szobában írtam, dolgoztam a gépen. Talán túl sok időt töltök a számítógép előtt, jutottam dűlőre saját magammal. Napokig szinte be sem kapcsoltam. Nem is hiányzott. Nálam volt a jegyzetfüzetem, s a bevillanó ötleteket, gondolatokat, amiknek hasznát vehetem később, bőszen jegyzeteltem az elmúlt napokban.
Kimozdítottak egy leragadt helyzetből, sokkal kevésbé szóródtam százfelé, internet, számítógép nélkül.

Aztán ott vannak a harag energiái, leképződései.
Valaki mérges ránk, haragos gondolatokat küld felénk, s „véletlenül” egy darázs kezd körözni körülöttünk. Nem jártatok még így?

A rosszkedv előtt, pedig, hogyha tényleg rám telepszik, én pl meghajlok. Próbáljátok ki. Hajts fejet, hajolj le a földig, nyugodtan megnézheted így is az adott helyzetet, fejjel lefelé, de még fejen is állhatsz, ha megy. A gyakorlat folytatását, ingyenesen letölthető tippjeimben olvashatod hamarosan itt.