August Rush

Zene. Gitárban, dobban, fák susogásában, búzamezőkön, koppanó cipőkben, labda pattogásában.

Varázslat. Egy kisfiú lelkében, aki hallja ezt, érzi, látja, s a hite mindennél erősebb. Mert hiszi, hogy megtalálják őt a szülei, csak most valamiért elvesztek.

Először két, majd három szálon fut a film: a nagybőgős lány, akinek nincs kedve bulizni a koncert után a zenekarral, a rockénekes fiú, akivel a lány azon az estén találkozik, és soha többet nem tud elfelejteni. Egymás keresztnevét tudják csak, nem abban a városban élnek, ahol találkoznak, s megbeszélnek másnapra egy randit, de a lány apja nem engedi, hogy újra találkozzanak. Az éjszaka eredménye a kisfiú, aki szépen növöget is a hasában, de egy baleset miatt, kiveszik a babát, és az apja azt mondja neki, hogy meghalt.

Tíz év telik el, a lány is és a fiú is elfordult a zenéléstől, valahogy nincs már ihletük, valami elveszett, egyik sem boldog igazán. A lány apja a kórházba kerül, ahol bevallja, hogy a gyerek nem halt meg, hanem árvaházba adta, s odahamisította a lánya aláírását.

A kisrác közben odaér abba a városba, ahol a szülei találkoznak, s lopásból élő gyerekhez szegődik, ahol végre kezébe vehet egy gitárt. Próbálkozásából varázslat születik, hiszen mindaz, amit hall, rajta keresztül megnyilvánul.

S valóban a zene vezeti, kalandok, viszontagságok útja, véletlenek, kapcsolódások, s végül az álma is teljesül, megtalálják először egymást újra, s végül őt, az igazi szülei.

Varázslatos film, nemtudok betelni vele. Mindenkinek ajánlom, akit csak kicsit is megérint a zene, és a gyermeki hit.