Esik eső, csepereg, írja egy költő egy gyerekversben. Az idei, szinte állandó esőzés elgondolkodtatott. A kertem odavan, “tombolnak” a csigák, főleg a meztelenek, ( a négyéves lányom meg is jegyezte egyik nap, hogy sietnie kell, nehogy elkapja egy csiga:)), a gyümölcsök nagyrésze hiányzik, leverte az eső. De vajon mit jelenthet ez a sok eső tudatosságunk útjain?
Címke Archive: gondolat
Szellős gondolatmenet. Levegős. Kisöpri belőlem a felgyűlt gondolatfoszlányokat. Valami szépre gondolok. Becsukom a szemem, még jó hogy tudok vakon írni, s gondolok. (Micimackó gondol gondol.)
Egy vízparton ülök, kéklő óceán, de lehet hogy tenger ez, s a szél a hátára vesz, s mostmár egy felhőn csücsülök, s nézem a kéklő eget. Alattam a tenger, felettem az ég, milyen idézet ez? Nem ugrik be, de jobb is, hiszen nem kellenek most a gondolatok. Jelen vagyok. Felhő vagyok. Jaj, de nem, mégsem, hiszen a szélről akartam írni, széllé válni, levegővé. Nem válhatok azzá, ami már vagyok, súgja egy gondolat. Levegő. Levegő jegy. Az vagyok, ebben születtem szellő, fuvallat, légáramlat vagyok.