Loading ...Valahol olvastam nemrég, hogy a hegyek a méltóságot, nagyságot fejezik ki. Én mikor ránézek egy sziklára, hegyre, arcokat látok, az az érzésem, mintha az óriások világát látnám kimerevített képben. Arcok, testrészek, arckifezések egy számomra merev, megkövült változatban.
Kategóriák: Bogaras Vaják
Tél van. Esik a hó. Fehér, szagtalan tisztának tűnő víz. Átalakult érzelem. Víz elem. Lenyugodott, megjelent, szilárdnak tűnő, mégis egy kis meleg hatására azonnal átalakuló, vízzé váló energia. A fagyot enyhíti, elviselhetőbbé teszi a telet, mert minden, amit a hóval, hóban lehet csinálni, jobb kedvet, közös játékot, sportot, mozgást, megújuló energiát szül. Hiszen vízből van, érzelmi energia, mozgásba hozza az elemeket, eltűnik, majd újra hull. Átalakul.
http://www.desktoprating.com/wallpapers/snow-landscape-wallpaper.htm
Szellős gondolatmenet. Levegős. Kisöpri belőlem a felgyűlt gondolatfoszlányokat. Valami szépre gondolok. Becsukom a szemem, még jó hogy tudok vakon írni, s gondolok. (Micimackó gondol gondol.)
Egy vízparton ülök, kéklő óceán, de lehet hogy tenger ez, s a szél a hátára vesz, s mostmár egy felhőn csücsülök, s nézem a kéklő eget. Alattam a tenger, felettem az ég, milyen idézet ez? Nem ugrik be, de jobb is, hiszen nem kellenek most a gondolatok. Jelen vagyok. Felhő vagyok. Jaj, de nem, mégsem, hiszen a szélről akartam írni, széllé válni, levegővé. Nem válhatok azzá, ami már vagyok, súgja egy gondolat. Levegő. Levegő jegy. Az vagyok, ebben születtem szellő, fuvallat, légáramlat vagyok.
Szilárd, kézzel fogható. Földelem. Földies, földszerű, földszínű. Minden ami föld, göröngy, barna, feketeszínű, s további árnyalatai is fellelhetők benne.
Anyaföld: táplál, otthont ad, ellát mindennel, megtart, földön tart. Tetőt húz a fejünk felé, biztonságot ad. Leesni nemtudunk róla, mert visszahúz, s mint egy jó anya, képletesen átöleli lábunk, hogy ki ne zuhanjunk a levegőtlen, ismeretlen világűrbe. Föld az otthon, a fészek a fán, a barlang a hegyben, s a kuckó is az emelt ágy alatt. Föld. Éltető, erőt adó, tápláló, biztonságot adó, megnyugtató.
Magunk vagyunk a föld, ha nem félünk, szeretteinknek otthont teremtünk, meghallgatjuk s megvígasztaljuk őket, ha szomorúak.
Föld. Az édes, a megsebezhetetlen, a gyönyörű anyaföld. Ha magamban keresem, nem lelem. Kívülre nézek, kitekintek föld vesz körül mindenhol, föld energia. Mégsem látom, mégsem érthetem. Bemérhetem, de ürességet, fénytelenséget, zárkózottságot érzékelek.
Hagyom, hogy szárnyalljon velem az üresség, röpködjenek a gondolatok, elinduljon a gondolat alaposság, játékosság, pilleség, s fenttartsam magam az áramláson, a szellő szárnyán, ragyogáson.
Fénylényidegesség. Röpke gondolat, s szállok, repülök tovább az áramláson, belezuhanok a sötétségbe, az alaposságba, a messzeségbe, de nem látok, nem hallok, csukva van a szárnyam, zuhanok, belehalok, a sötétség mágus uralmába.
De valóban számít ez? Halál és születés? Ritmikusan ismétlődő periódusok az elme mögötti fejlődés útján, s a vége mindig ugyanaz, mint a Nap, amely felkel, majd lemegy. De mi van mögötte? Még mindig kérdem, s válaszom rögtön lelem lényem legsötétebb rejtekeiben.
Semmi sem.
Fény és árnyék a dualitás, az egység szétválása, egymással ellentétes, mégis összetartozó elem. Egyik sincs a másik nélkül, hiszen egyek, s vonzzák egymást mint a mágnesek, amolyan egyvelegek.
Igazi műremekek.
Képek:
http://www.usageorge.com/Wallpapers/Scenery/wallaper/Blue-Planet-Earth.jpg
A kezdet. Kapcsolódás a fizikai síkhoz. Lassú örvény. A félelmek összezsugorítják, például félelem az anyagi bizonytalanság miatt. Ha ez a csakra elzáródik, biztos, hogy anyagi gondjaink is keletkeznek. Hozzátartozó fogalmak: pénzügyek, biztonságérzet, karrier, szükségletek, vagyon.
Ez a lassan örvénylő csakra, ha kiegyensúlyozottan működik, rubinvörös fényben izzik. Ha szennyezett, sötétebb lesz, zsugorodik vagy nagyobbodik.
Fontos a földelés: érezzük ahogy gyökeret verünk, mint egy nagy fa. Képzeljük el, ahogy lenyúlnak gyökereink a föld mélyébe, s rögzítenek, megtartanak bennünket. Érezzük, ahogy a föld éltető energiája felfelé áramlik, s feltölti fa testünk. (Időnként egy fát is megölelhetünk.) Csukjuk be a szemünket, s próbáljunk eggyé válni vele, olvadjunk bele. De ezt megtehetjük gondolatban is. Érezzük az ágainkat, leveleinket, ahogy mozgat a szél. Érezzük az esőcseppeket a leveleinken, ahogy legördül, majd földet ér, megérkezik gyökerünkhöz, ő pedig jólesőn magába szívja.
